Századok – 1891
Könyvismertetések és bírálatok - DECSÉNYI GYULA: Zsigmond király és Velencze összeköttetéseinek történetéhez (Llubič Oklevéltárának ism.) 751
7Ő4 TÖRTÉNETI IRODALOM. 760" sítésének nagy eszméje. ') A firenzei köztársaság évtizedek óta küzdött már e hatalmi tervek meggátlásáért, s kezdettől fogva igyekezett csatlakozásra birni Yelenczét Milano ellen. A signoriának mostanig nem volt érdekében belevegyülni az ádáz harczba, mely egész Felső-Olaszországot állandó csatatérré változtatta ; de mihelyt ő is az olasz területen való terjeszkedést tette jelszavává, nem ignorálhatta többé Milano herczegét. Szövetkezés Firenzével s Visconti megfékezése, — ez volt a programm, melynek alapján a békeszerető Tomaso Mocenigo halála után Foscari dogénak választatott.2) E programm bevallott czélja volt : megakadályozni, hogy egész Lombardia a milanói herczeg uralma alá kerüljön. A valóságos czél pedig, hogy a két köztársaság előzze meg Viscöntit a foglalásban. Ha ez sikerül, s a velenczei köztársaság Felső-Olaszország egy részének urává lesz, akkor Dalmáczia birtokát is aligha kell többé féltenie a magyar királytól, s szárazföldi birtokaiból új erőt merítve veheti fel a harczot a tengeren félelmes vetélytái "Scly £1 török ellen. Ebben az irányban, mely Foscari egész uralkodása alatt, tehát majdnem négy évtizeden keresztül befolyásolta Velencze külpolitikáját, már természetszerűleg ki van jelölve az érintkezési pontok jellege a lagúnák köztársasága és Magyarország között. A signoria terjeszkedése Felső-Olaszországban közelről érintette Zsigmondnak, a római császárnak jogait, s a hadakozó felek egyikére sem volt közönyös, hogy a császár és a birodalom tekintélye melyik mellett foglal állást. A török elleni védekezésben Magyarországra volt nagy jelentőségű a velenczeiek segítsége. Ekkép míg egy oldalról Velencze egész diplomacziája oda irányult, hogy Zsigmondot megnyerje lombardiai terveinek, másfelől Magyarországnak a török elleni háborúban kellett keresni a köztársaság szövetségét. De kettejük között egy égető kérdés állott : Dalmáczia birtokának kérdése. A dalmát partvidékre 1408-ban 100,000 aranyon szerzett birtokjogot Velencze László nápolyi királytól, Zsigmond vetélytársától, s a következő években fegyverrel, pénzzel és diplomacziájának minden fondorlataival érvényesítette e jogát, nyomról-nyomra kerítve hatalmába a tartomány városait és szigeteit. Zsigmond király két hadjáratának 141 l-ben és 1418-ban nem sikerűit e foglalásokat meggátolni; a második háború eredménye az lett, hogy Raguzát és Veglia szigetét kivéve, egész Dalmáczia a köztársaság birtokában maradt. A kérdés ezóta szünetelt, de korántsem volt megoldva ; s a mily ') A Vlsoontiak hatalmi törekvéseiről érdekes képet ad Symonds, A renaissance Olaszországban, í. k. 50 — 7 0. 1. !) Daru, i. m. XIII. könyv.
