Századok – 1891

Értekezések - JANKÓ JÁNOS: A Gróf Benyovszky-irodalom anyagáról - I. közl. 718

122 a gróf bex.yovszky-irodalom akaró, szünetelni soha nem tudó tettvágy, melyet Benyovszky kifejt ; a leírás eseményekben túlgazdag s lia könyvét csak átlapozzuk, meggyőződünk róla, hogy, legyen bár Benyovszky hős, vagy legyen költő, minden esetben nagy, óriás alak, ki megérdemli, liogy vele foglalkozzunk. A gróf e valódi nagyságának köszönhetjük, hogy könyve általános feltűnést és nagy hatást keltett, s hogy az azon idők legelőkelőbb irodalmi folyóiratai, sőt a szakfolyóiratok is, hosszú kivonatokban, tárgyilagossággal, minden kritika nélkül ismertették. ') Rövid idő alatt azonban Benyovszky könyve körül oly irodalmi vita fejlődött ki, mely talán csak ma, száz év múlva nyerheti végleges megoldását. Kezdettől fogva két táborral van dolgunk, az egyik támadó, mely Benyovszkyt szélhámos kalandornak tartja, felfedezéseit koholmánynak nyilvánítja; a másik hosszas bizonyítgatások helyett okmányokat kezd közölni, melyek a támadásokat valódi értékükre dobják vissza és azok élét eltompítják. Csodálatos megegyezés van abban az írók között, hogy míg utazásainak első felét vagy koholtnak, vagy legalább is nehezen megmagvarázhatónak tartják : addig a második felének, a madagaszkari vállalatok leírásának, feltétlen hitellel adóznak s minthogy tárgyilagosan azt meg nem támadhatják, Benyovszkyt mint politikust akarják kritikájukkal lesújtani. Az írók, kik Benyovszky kalandjait tollúkra vették, többnyire olyan emberek, kik az általa bejárt területeket részben maguk is meglátogatták, s így meglehetős óvatossággal csak is ezen adatok birálgatására terjeszkednek ki. Mindössze két író van, aki az egész életrajzot kezdettől fogva végig csalásnak jelenti ki. Az egyik Meusel a másik Rochon. Meusel személyesen ismerte Benyovszkyt, csaló kalandornak nevezi őt, akinek szerencséje volt, hogy útleírásával senki sem foglalkozott komolyan, a ki szigetek felfedezését koholta ki, hogy vakmerő gyarmatosításokba ugrasson be valami európai államot, sőt azt is állítja Meusel, hogy ő látta 1780-ban Benyovszky naplóit, s azokban mindarról, mi az angol kiadásban foglaltatik, alig fordúl elő valami. Meusel kritikájából két dolog világos, hogy Benyovszky könyvével ő sem foglalkozott komolyan, csak általánosságokban beszél és egyetlen hiteles, dé még nem hiteles adata sincs vádjainak támogatására.2) ') Monthly Review 1790. p. 169. — Critical Review, 1790. p. 533. Gothaische gelehrte Zeitung, 1790. 273 — 278. 281—283. — Zimmermannes Annalen (les geogr. und statist. Wissenschaft. I. Jahrg. S. 358—379. — Allgem. Deutsche Biblioth. CI. Bd. S. 503—513. Allgem. Liter. Ztg. 1790. Xr. 230—232. Professor K. Meusel, Vermischte Nachrichten. Erlangen 1816. p. 110- 115.