Századok – 1891

Értekezések - FEST ALADÁR: Az uszkokok és velenczések Fiume történetében - IV. közl. 697

7(18 az uszkokok ks velenczések. és nyíltan hirdeté, hogy a főherczeg csak úgy békél meg a köztársasággal, lia a török elleni portyázó járatoknak szabad utat enged. Ennél sem kellett több az uszkokoknak, kikhez a parancsnok eme nyilatkozatának híre csakhamar eljutott. Ennek következtében annyira neki bátorodtak, hogy még a parancsnok jelenléte alatt Ferletich uszkok vezér Fiúméba mert jönni, hogy ott egy ilyennemű expeditiót szervezzen. ') Ez természetesen nem tetszhetett a bécsi egyezség kezdeményezőjének, Delia Kovere kapitánynak, ki a vakmerő uszkok vezért rögtön elfogatta, s ellene pert indítván halálra is itélte. A főparancsnok azonban pártját fogta az elitéltnek, s a végrehajtást felfüggesztette. Erre mindketten föllebeztek a főherczeghez, ki ez ügyben azt az elvi jelentőségű határozatot hozta, hogy Ferletich magyar alattvaló levén magyar törvény szerint kell fölötte Ítéletet látni, s így Fiúméban pörbe sem fogható. A parancsnok ezután, hírét vévén annak, hogy az új biztosok már útban vannak Zeng felé, eltávozott, magával vivén a fogoly Ferletichet is.8) A biztosok nemsokára meg is érkeztek Fiúméba, ahol végleg meg is állapodtak. Minthogy a bécsi szerződést a császár meghatalmazottja írta alá, ezúttal nem a főherczeg, hanem a császár mint magyar király — küldte ki a biztosokat, névszerint Althan grófot, Beck bárót és Bonoiuót, Ezek nem lévén hajlandók életüket koczkára tenni —- nem vélték tanácsosnak, hogy a zengi darázsfészekbe menjenek, hanem Fiúméba idézteték maguk elé a uszkok vajdákat, kik azonban vonakodtak menedéklevél nélkül megjelenni. Megkapván a salvus conductust, eljöttek ugyan, — de csak Tersattóig, honnan újabb alkudozásokat kezdtek, egy világosabb szövegű menedéklevél kiállításától tévén függővé megjelenésüket. Ezt is megnyervén, végre bejöttek a városba, hol a biztosok részéről elég barátságos fogadtatásban részesültek. Erre megindúlt a vizsgálat a lesinai összeütközés ') Ugyané Ferletichnek egy korábbi — Pola ellen intézett — rabló támadásáról részletek olvashatók a Dszl. ak. mon. XVI. kötetében (33. 1.). — Ugyanő volt az, a ki még a madridi béke után sem hagyott fel a kalózkodással. U. o. 78, 81, 83, 84 és 80. 1. !) Sarpi, i. m. 236 — 7. 1.