Századok – 1891

Értekezések - FEST ALADÁR: Az uszkokok és velenczések Fiume történetében - IV. közl. 697

fiume történetében. 717 meg a velenczei gálya elfogása és emberei lemészárlása ügyében, melynek befejeztével az uszkokok Zengbe visszabocsáttattak. A biztosok erre egy megbízottjukat Zengbe küldöttek, azzal a parancscsal, hogy a Trebinjében ejtett foglyokat szabadon bocsáttassa. A zengiek azonban e meghagyásra rá sem hederítettek, s így a biztosok — fegyveres erő hiányában parancsuknak érvényt nem szerezhetvén - rebus infectis voltak kénytelenek visszatérni. A fiumei kapitánynak, ki annyira tájékozva volt ügy a velenczei mint a zengi viszonyokban, kétségkívül jelentékeny szerep jutott e tárgyalásokban. A biztosok minden bizony nyal az ő vendégei voltak a fiumei várkastélyban. A város lakossága természetesen élénk érdeklődéssel kísérte a biztosok működését, melynek eredménytelenségét úgy fogta fel, mint a császár — illetve a magyar király — kudarczát a főherczeggel szemben,, kinek biztosai eddig mindig nagyobb tekintélvlyel léptek föl, s nagyobb eredményeket is értek el hasonló alkalmakkor.') Ezek után még egy kisérlet következett a bécsi szerződéshelyreállitására. Még ez év (1613.) augusztus havában Velenczével újra fölvétettek a tárgyalások a habsburgházi fejedelmek és tartományi képviselők linczi congressusán. Az alkudozások azonban végkép hajótörést szenvedtek a szabad kereskedelemnek annyit vitatott kérdésén. Osztrák részről ennek kedvező elintézésétől tették függővé az uszkokok ügyében való gyökeres orvoslást, — mibe a köztársaság követe semmi szín alatt nem akart beléegyezni.2

) * * Miután így a kölcsönös sérelmek kiegyenlítésére irányúit minden kísérlet hiábavalónak bizonyult, az ellenségeskedések újból megkezdődtek, s folyton fokozódó elkeseredéssel folytakegészen a nyílt háború kitöréséig. Fiume lakosainak is nem egy ízben kellett még remegniök városuk elpusztulásától. így már 1614. deczember 15-én a fiumei öbölben ismét ') Sarpi, i. m. 240 — 4. 1. V. o. 248. és köv. 11.