Századok – 1891

Könyvismertetések és bírálatok - ERDÉLYI PÁL: Kazinczy Ferencz levelezése I. II. köt. (Közzétette Dr. Váczy János ism.) - 58

64 TÖRTÉNETI IRODALOM. 56 dolgokról beszél, és tudósításain bizonyos fátyolozottságot észrevenni nem épen nehéz. 0 a török háború részese, hiteles szemtanúja és őszinte lelkű harcztéri tudósítója. Kinek idevágó sorait a háború történetirója sikerrel fogja majd felhasználni. Nem akarván részletezni, röviden csak annyit jegyzek meg, hogy az eddigi feldolgozások nem egy részletét láttam e híradások által új világításban. Hangsúlyozván e leveleknek történeti értékét, alapot és okot remélek nyerni arra, hogy írójuknak eddig ismeretlen és érdekes személyével kevéssé bővebben foglalkozhassam. Rászolgált leveleivel, megérdemli a halhatatlan bátya iránti tekintetből is. A magyar literaturának nagy szerencséje volt a katonákkal. Nem szólva a régiekről, Zrínyiről, ki politikai, katonai nagy érdemei mellé irói dicsőséget is fűzött koszorújába, Gvadányiról, Kónyiról, s másokról, csupán a testőr iskolát említem, Bessenyeit és társait. A hadi élet, részben legalább, őt is iróvá tette, alkalmat és tárgyat adván neki, hogy legyen miről és mit írnia, s így módja arra, hogy tehetségeit érvényesíthesse. Megvoltak benne az erős megfigyelés, az élénk előadás a jellemzetességre való érzék s az egészséges humor. Mind olyan tulajdonságok tehát, melyek iróban fölötte értékesek. László a raszton, szállásadója szilvásában Philemon és Baucis történetét olvassa, magával hordja kis könyvtárát, melyben Ovidius, Cicero és Haller, Klopstock, Stollberg, Wieland az antik és modern irodalmat képviselik. Ezek mellett folytonosan érdeklődik bátyja irói munkássága iránt, sőt Ovidiusból maga is próbál fordítgatni, »szomorú időnek töltésére« — miként maga írja (58. 1.) — a török grániczon, Jablonczán. Sajna, bogy ez Ovidius töredékkel be kell érnünk! Azonban kezünkben vannak levelei, s bennök írójuk lelke. »Szegény hadnagy, Öli miséria ! így kiált fel (95. levél) Gondold, az egész kasszám 63 krból áll, nehezen hiszem, hogy az istennek szegényebb hadnagya legyen!« A pénzzel való bajlakodás sok gondot okoz neki ; »summa summarum, hogy pénzt küldj.« Majd minden levelének ez a vége. Nem csoda, ha gázsija anticipácziójáúl aztán kölcsönt is köt, ha folytonosan hangoztatja, hogy a,-katona pénz nélkül, akár kardja nélkül legyen, ha néha-néha neki keseredik, írván : »A világot mindennap jobban, jobban esméri, és jobban, jobban utálja az egy kevéssé világos szemmel néző ember.« Nemcsak az a baja, hogy gyakorta számlálgatnia kell erszénye tartalmát, lelkét két vágy sarkalja, aggasztja különösen. A katona élet fényes parádé, de csak pénzzel ér valamit, de csak olyannak, ki szivét nem feledte otthon az abaúji halmokon, ki nem gondol vissza minden pillanatban szülőföldjének