Századok – 1891
Könyvismertetések és bírálatok - KVACSALA JÁNOS: Adalékok a tót nyelv történetéhez. (Irta Czambel ism.) 66
65 TÖRTÉNETI IRODALOM. 56 ismert vidékére. Neki pedig minden odahaza ismerős tájék, harát és rokon szivéhez van nőve, s meg-meglepi az elfogódás, a szomorúság, szive oda viszi a göncz-ruszkai hidra, melyhez annyi kedves emlék köti. Folytonossal! kassai újságot kíván hallani, mindig az ismerősök sorsáról tudakozódik. Meglepi a borongás, a révedezés az édes otthon felé, de hogy is ne, mikor még Gradiskáról is így ír : »Mindenfelé, a merre tekintek, elég okom adódik arra, hogy sírjak ; szomorúan tekintek arra az épületre, a melyben én oly sok boldog órákat éltem ; könnyeimmel áztatom a kvártélyom előtt annak a körtefának az árnyékát, a melynek látása mindenkor szent lesz előttem« (73. levél.) Valósággal az ember boldogsága csak magától az embertől függ — ez a gondolat uralkodó lelkében, s vigasztaló rá minden sorsában. Még annak is tud örülni, hogy a háború erősen megviseli, legalább próbálja ezt is. E nyilatkozat nem a hazavágyó, hanem a háborúban kedvét kereső katonáé. A hadi dicsőség egyik ideálja, s a katonai büszkeség lelke magasan járó madara, mondhatnám sassa. Soha szégyen pír nem fogja miatta arczát borítni senkinek, írja számos levelében ; szégyenfolttal soha nem fog testvére elé kerülni, írja másutt, s másutt megint e gondolatot másképen forgatja. Ez már katonai erény, s méltán erénye Lászlónknak, ki bölcsészeti nagy gondolattal hirdeti, hogy »nagy boldogság az világ bolondságain nevetni.« Vegyünk búcsút e derék testvértől, s említsük meg röviden, hogy Horváth Ádám, Káday Gedeon és dr. Földi János levelei kiváltképen nagy értékűek ama számos másé mellett, melyet e kötetben kaptunk. Említsük meg, hogy Kazinczy Ferencz életrajza, a magyar irodalom története, a XVIII—XIX. század művelődési és politikai története e levelek (jobban az egész levelezés) s az átalakúló magyar nemzet mozgalmas társadalmi és magán élete nélkül meg nem irható. Említsük meg, hogy már e kötetből is láthatjuk, a mit .Szemere Pál egy későbbi levelében magának Kazinczynak ir (Összes művei III. 71. 1.) „Kis János azt mondá »rousseaui melegséggel csak Kazinczy tud írni« — s ezt veté utánna : »kiváltképen levelet.«" E mondást már az első kötet is fényesen igazolja. ERDÉLYI PÁL, Prispeóky h dejinám jazylca slovenslceho. Napival Phil. Dr. S. Czambel. I. V. Budapesti 1887. Nálcladom, vlastnym. (Adalékok a tót nyelv történetéhez. Irta Dr. Czambel S. I. Budapesten 1887. szerző sajátja.) Ez adalékok kétfélék : egyik részök a nyelv külső, a másik pedig annak belső történetére vonatkoznak. SZÁZADOK. 1891. I. FÜZET. 5
