Századok – 1891

Könyvismertetések és bírálatok - ERDÉLYI PÁL: Kazinczy Ferencz levelezése I. II. köt. (Közzétette Dr. Váczy János ism.) - 58

TÖRTÉNETI IRODAI,OM. az irodalom élére fog állani. Elénk tárja nemcsak Kazinczyt és lelkivilágát, hanem az egész kört, melynek irodalmunk oly sokat köszön. Az első alak itt Kazinczy maga, mellette testvére László, s közötte Ráday, Horváth Ádám, dr. Földi János, mint a kik ez időben vele szorosabb összeköttetésben voltak. Legyen megengedve rólok e levelek nyomán egy kissé megemlékezni. Elsőnek Kazinczyt veszem, Lászlót a katonát, utolsónak Ferenczet, az irót. E két testvér úri társaságába a mély tudományú grófot, líádayt, a pajzán elméjű különcz Horváthot s a szép izlésű Földi Jánost. A költő testvére (Kazinczy László) levelei nem irodalmi vonatkozásúak ugyan, hanem felette érdekesek. Bennök, vagy általuk, egy kedves embert ismerünk meg, a fiatal magyar nemest, a katonát, a jó testvért s a humoros levélirót, ki egyformán fogékony a hadi élet s az úgynevezett szelid gyönyörök iránt, kit egyképen érdekelnek az életnek mindenféle jelenségei, hogy belőlük tanuljon, tapasztalásait szaporítsa és ismereteit bővítse. Levelei mind ezzel vannak tele, jeléül annak, milyen ép lélek lakik benne, milyen könnyedén levelez, épen miként bátyja, a kiváló levélíró. E levelek sokban hasonlítnak Mikeséihez, főképen természetességük felötlően találkozik, s humoruk egyforrású. Csakhogy míg Mikes leveleiben mindenkor megrezdül a múlt fájdalma, s az idegen föld keserűsége, Lászlóéban a katonai dicsőség vágya s a jövővel foglalkozó gondolatok, tervek, óhajok adják az alaphangot. Mikest a mult, Lászlót a jövő búsítja. S ez a különbség választja el leveleiket is. Nem kerestem Lászlóban a próza szót, a stilus művészét, miként méltán kereshették Mikesben, hanem csupán a szülőföldjétől elszakadt, idegenbe vetett, s mindenkor jó magyart, ki bár más világban él is, de visszaéli magát elhagyott kedves hazájának viszonyai közé, hova mindig visszatér, leveleivel és fennálló összeköttetéseivel. Ezek az egyszerű, jó izű katonalevelek tele vannak írójuk lelkével, tele vannak adatokkal a török háborút megelőző és köyető eseményekről, s ez utóbbiak annál becsesebbek, mert egy elfogulatlan szemtanútól erednek. Bár ő mint tiszt nem nyilatkozhatik is minden eseményről függetlenül és szabadon, de a miről ír, azt pártatlanúl itéli meg. így leveleit históriai becs jellemzi — s ez is elég érdem. — S annál derekabbak e hadi tudósítások, mert ilyen természetű források nem igen maradtak ránk. Könnyen megmagyarázható okokból történt ez. Egyrészt azért, mert a levelek nagyon sok eshetőségnek voltak kitéve, másrészt, mert a határon táborozó katonaság tisztjei nem voltak, mert nem lehettek egészen nyíltak. László is megírja egyik levelében (111.) »Von allen diesen ein Stillschweigen«, midőn katonai