Századok – 1891

Tárcza; Állandó rovatok - Vidéki társulatok - 681

tárcza. 683 Czikk hat van c kötetben. Sólyom-Fdcde Hunyadmegye helyneveiről írt egy beható tanulmányt okmányok alapján, Király Pál a Mithra-cultushoz írt ujabb adalékokat, s ez úttal a rákosi mithraeumot s a mithriakusok temetkezését írja le, az ottani ásatások eredményeivel. Egy másik czikke Dacia nyugati limeseiről szól. Dr. Darvai Mór czikke az oláhok államalkotásáról nemcsak alapos tanulmány eredménye, hanem napi érdekkel is bíró dolgozat : jó volna, ha hírlapjaink tudomást vennének róla. Moyland Oszkár néhány szép csángó népdalt mutat be, s végül Téylás Gábor a társulat muzeuinát ismerteti. — A hivatalos rovatban Mayland a társulatnak a két utóbbi évben kifejtett működését ismerteti, s végül a társulat tagjai névsorát közli. — Szeptember elején tartotta a társulat szünet utáni első ülését Kuun Géza gr. elnöklete alatt, ki meleg hangon emlékezett meg a társulat két eltávozott tagjáról, Király Pálról és Darvai Móriczrój, megemlékezett ama szives fogadtatásról, a melyben Lönhart püspök a társulat küldöttségét a díszokmány átadásakor részesítette. Ezután aCsákyAlbin grófnak szánt díszokmány tervezetét állapították meg. Elkészítésével Tóth Ferenczet bízták meg. Végül Téglás Gábor a gytrigyai bronzleletről tartott érdekes előadást, majd a nyári szünet alatt tett kutatásairól adott számot. FOLYÓIRATOK SZEMLÉJE. — A TURUL f. é. Il-ik füzetét Nagy Géza tanulmánya nyitja meg : Árpádkori személyneveinkről és az Osl nemzetség eredetéről. Nagy Géza árpádkori nemzetségeink hagyományos, még a pogány-korba visszanyúló személyneveinek nyelvünkből meg nem magyarázható értelmét nem a keresztyénség szentjeinek lajstromában, hanem a török-tatár népek nyelvében keresi. Ily alapon arra a következtetésre jut, hogy az Osiíí-nemzetség neve nem mint Pór Antal hiszi, az osulu (szamár) ó szlovén szóból, hanem az usztlu (eszes, bölcs) kún-török szóból veszi eredetét s hogy az Oslok nem voltak délszláv eredetűek, hanem besenyők. Décsényi Gyula II. Ulászló korabeli czimeres-lcveleket ismertet egy XVI. sz. elejéről származó formula-gyűjtemény alapján. Komáromy András befejezi Dózsa nádor és a Debreczeni-családról írt közleményét. Majláth Béla családtörténeti tanulmányait 1526-ig folytatja a liptómegyei Milath törzséről, a melyből a Fejérpataky-, Andaházy- és Lipthay-családok származtak. Bárczay Oszkár a Bárczay-család leszármazását írta meg a XIII. sz. elejétől kezdve, a családi levéltár alapján. Puley Andor az abaúj- és biharmegyei Kinisyekről ír, de kimutatni nem képes, hogy Kinisy Pál, Mátyás hírneves hadvezére, abból a családból származott. A vegyesek rovatában Szendrei János Zólyom város pecsétjét mutatja be, Karácsonyi János Ajtony-Aclitumról ír, Csorna József az osgyáni Bakos-család czímeres pecsétjét s végül D. az Igali-család czímeres levelét közli 1539-ből.