Századok – 1891

Könyvismertetések és bírálatok - H. B.: A népmese mint a nép történetének alapja. (Pintér Sándor könyve nyomán) 680

680 tárcza. század első feléből egy XV. Lajos ízlésű szoba, terem és hálószoba, 5. egy XVI. Lajos ízlésű szoba, 6. az 1790—1815. évig (erjedő időből terem és hálószoba, végül 7. Török, arab szoba, spanyol és mór bútorok. A kiállítás a nagy iparcsarnokban terveztetik, s körébe esnek a fönt részletezett korszakok összes termékei, akár eredetiek, akár hü utánzatok. E czélból felhívást bocsátott ki az erre kiküldött 18 tagú bizottság, s lia valakinek a fentebb jelzett korszakokbeli tárgyai volnának s azokat kiállítani szándékozik, azt a »Mübarátok köre« irodájába, Mérleg-u. 12. sz. bejelentheti, a hol bővebb felvilágosítással is fognak szolgálni. A NÉPMESE, MINT A NÉP ŐSTÖRTÉNETÉNEK ALAPJA. Egy most megjelent könyvre akarjuk felhívni a szakemberek figyelmét. Ugyanis Pintér Sándor nagyobb értekezést adott ki a Népmesékről, 13 eredeti palóczmesével illustrálván. Mivel ezen munkában szerző egy minden tekintetben figyelemreméltó tanulmányt ír a népmesékről s kiváltképen a palócz népmesékről, azért czélszerünek találjuk röviden megismertetni s bemutatni könyvét olvasóinknak. A könyv szerzője körülbelül 40 éve folytonosan tanulmányozta a palócz népet s szellemi pihenéséül a tőlök hallott meséket vagy mondogálásokat hangoztatás szerint leírta, még pedig azért, mert átlátta, hogy mily kincses bánya rejlik a látszólag képtelen mesék belső tartalmában, csak meg kell szabadítani a túlzásoktól. Ó maga is igyekezett a népmesék igazi eredetét kutatni s ép ezért egy tanulmányt bocsát előre a meséről, melyben a görög, latin, germán és szláv népek meséit összehasonlítja s azon természetes következtetésre jut, hogy ezek egyikével sem hasonlatosak a magyar nép meséi, s lia akad is elvétve, arról megösmerszik mindjárt, hogy csak kölcsönzött. A magyar népmese eddigi irodalmát ismertetve, áttér a népmesék elméleteire s ő eltéröleg azon elmélettől, mely az ősvallásból származottnak állítja a mesét, inkább azt tartja, hogy az a népnek még azon korból származó története, midőn nem állott más eszköz annak továbbadására, mint az elbeszélés az utódok számára, s épen mivel az őskor gyermekei mintegy hasonlóak voltak a valóságos gyermekekhez, történhetett meg, hogy látszólag phantasticusan vannak az események elbeszélve. A népmeséről általában szóló fejezet tárgyalja azon lélektani indokolást, hogy mikép történhetik meg a nagyítás, hogy t. i. a valóság mindig tovább-tovább beszéltetvén el, mikép kezdi a már valóság látszatát is elveszteni, s a mit meg nem tud magyarázni vagy érteni az elbeszélő, hogyan burkolja mytliikus ködbe. így pl. a sárkány, a boszorka, a táltos stb. alakja, az állatok beszéle'se stb. A palócz népmeséről értekezik azután a szerző, mely szintén három osztályra oszlik, t. i. vitézi, társaséleti és állatmesére. A palócz nép vitézi meséjének történeti ideje rendszerint a réz, bronz korszakba helyezkedik s a kökort csak pár alak jel-