Századok – 1891

Tárcza; Állandó rovatok - Vidéki társulatok - 681

tárcza. 681 képezi s a vaskor csak belejátszik, dc azt fül nem öleli soha kizárólag s ez legszembeötlőbb sajátsága. Az öskorszakbau is már erős társadalmi szervezete vau, egyeduralom alatt áll, van katonasága, vannak szolgái, földművelői, s mi érdekes, hogy a trónöröklésnél nem a legidősebb, de rendesen a legifjabb nyeri el a koronát, még pedig vitézi tettek által. Ugyanígy szegény sorsból is felküzdi magát a mese hőse, azonban szükséges az egyéni bátorság, vitézség, erény, s jutalma a királyleány keze. A sárkányt ő máskép igyekezik megmagyarázni, mint eddig, s ö kapcsolatban a 7-es számmal, a 7 rendű csatasort képzeli a sárkány fejeinek, melyek mindegyikét azután a hős levágja. Tehát a sárkány nem más, mint az ellenség, melynek vára van stb. Érdekes ezen vár is, mely rendesen valami madárlábon forog, s melyet szerző onnan gondol származottnak, hogy a vár tetején a legkimagaslóbb ponton mindig szokott egy madáralak lenni, mely foroghatott arra, a merre a szél fútt. S hogy csakis madarak voltak a várak tetején, bizonyítja, hogy négylábú állat lábán forgó várról soha sem szól a népmese. A palóezok közt még most is általános a mesélés illetve mesemondás és az olyat, ki nagyon szépen tud mesélni, nagy tiszteletben is tartják. Az ilyen kifogyhatlan a meséből s rendesen meg tudja mondani, kitől, hol és mikor tanulta, de mikor azt kérdezte a szerző, hogy vájjon ki és hol csinálta ezeket a meséket, stereotyp válaszkép azt kapta ezen mesélőkől : tudják ezt kérem, mióta a világ áll. Kissé bővebben is ismertettük ezen könyvet, de valóban megérdemelte, mert habár már sokan is írtak a népmesékről, és több gyűjteményünk is van, de mégis szerző helyes nézetei s új szempontjai a népmeséről s speciálisán a palócz népmeséről indokolják ez eljárásunkat. Valóban sajnálatos, hogy csak ötven példányban nyomatta szerző c müvét, mint a czímlapon áll, mert biz az megérdemelné, hogy ne csak a jóbarátok szüle körében lenne ismertté, de a nagy közöuség és különösen a szakemberek előtt is, mert míg egyrészt kellemes olvasmány, másrészt valóságos kincsesbánya a palócz nép megismeréséhez s az által, hogy teljes híven adja vissza a sajátságos beszédmódot, mintegy az olvasót is belevarázsolja a nép környezetébe. Reméljük, hogy szerző megváltoztatja azon szándékát, miszerint müve csakis oly kis körben legyen elterjedve és közkincscsé fogja tenni. H. B. VIDÉKI TÁRSULATOK. A DÉLMAGYARORSZÁGI TÖRTÉNELMI ÉS RÉGÉSZETI MUZEUMTÁRSULAT aug. 29-én tartotta Temesvárott díszközgyűlését, mely az új muzeum palotájának ünnepélyes megnyitásával volt összekötve. Az akadémiát s egyúttal Társulatunkat is Pulszky Ferencz és Ortvay Tivadar képviselték. A közgyűlés tiz órakor kezdődött a megyeház nagytermében,