Századok – 1891

Értekezések - ZSILINSZKY MIHÁLY. Csongrád vármegye főispánjai I. közl. 629

660 zsilinszky j11liály. üresebb fogalom, mint ekkor. A gyenge és tehetetlen királyok mellett felütötte fejét a vidéki zsarnokok hatalmaskodása. Erőszakos birtokfoglalások és rablások napirenden voltak. Elég egy pillantás az akkori országgyűlések határozataiba, hogy teljes képet nyerjünk az akkori állapotokról. Soha sem hoztak annyi törvényt a gonoszok ellen mint ekkor ; soha sem részletezték a hatóságok kötelességeit annyira mint ekkor. A főispánok hatósági joga lassankint mindenre kiterjedt. A külföldieknek betolakodása és a királyi udvarban való szereplése csak nagyobbította e bajt. A főpapok túlságosan avatkoztak a politikai dolgokba. Kezdték elfoglalgatni a főispáni állásokat is, hogy így az egyházi és világi hatalom kezeikben lehessen. A közigazgatás feladatainak teljesítésétől mindenki visszahúzta magát ; sőt még az országgyűlésre sem akartak megjelenni a főurak, csak azért, hogy ne kelljen tudomást venniök a hozott törvényekről. Ulászló király megkisérlette a szigort és a fegyelmet érvényesíteni. Az 1498-ban hozott első törvényczikk azt rendeli, hogy az országgyűlés minden harmadik évben a Rákos mezején tartassék, és a gyűlésen meg nem jelenők büntettessenek meg — és pedig a főrendűek 800 arany forintra, ami akkoriban roppant nagy összeg volt. Kimondatott az is, hogy ha a vármegyei ispánok, érdekből, bárkinek engedélyt adnának az otthon maradásra, az olyanok 100 márkára büntettessenek. Ugyanezen évben több hasonló érdekes törvény hozatott. A harmadik rendelet 57-ik szakaszában rendeltetik, hogy a főispáni tisztség egyházi személyeknek ne adassék, még ideiglenesen sem, hanem nagyérdemű világi személyeknek, akik nemesi sarjadékból valók, és akik az illető megyékben laknak. Azoktól, kiknek örökös vagy más jogon valamely megyei főtisztség adományoztatott a király által, elvétessék, kivéve az első szent királyoktól szabadalmazottakat, kik azonban ezen szabadalmat előmutatni tartoznak az országgyűlésnek. Az ötödik rendelet 2. t. czikkében kimondatik, hogy a mely főispán az előirt esküt letenni nem akarná, az hivatalától fölmentessék. Alispánt csak az illető vármegye nemeseinek megegyezésével választhat; de nem idegent vagy külföldit, s ha ilyen lenne, az a király által elmozdítható. A 44-dik törvényczikkben ismételten kimondatik, hogy minden vármegyének legyen odavaló előkelő urak közül megyei főispánja, kivéve Pest és Pilisvármegyét, melyben főispánok lenni nem szoktak. Számtalan t. czikkekben utasíttatnak a főispánok kötelességeik teljesítésére : a gonosztevők elfogatására, az adók behaj-