Századok – 1891

Értekezések - ZSILINSZKY MIHÁLY. Csongrád vármegye főispánjai I. közl. 629

cs0ngrá1 »vármegye főispánjai. 649 nr. Csongrádvármegye fekvése, nagysága. Lábatlant Mihály 1414. — A Hunyadi-család Lábatlani Jánost kitünteti. — Mátyás király szegedi országgyűlése ; törvénytelenségei, Szegedi Istvánt, nemnemest főispánná teszi és leteszi. — Banchai András 1502. Minél inkább távozunk a hazai intézmények fejlődésének légi ködös homályos korszakától, és minél jobban közeledünk az okmányok és törvények világossága által földerített korszakokhoz : annál tisztábban látjuk a vármegyék régi alakzatait és terjedelmét ; annál világosabban domborodnak ki az azokban feltűnt főispánoknak ténykedései, sőt jellemképei is. A tizenötödik században már általános használatba jönnek a családnevek, mi által nagyon megkönnyíttetik az egyes személyek rokonságának fölismerése. Továbbá ugyanezen századból már határozottabb földrajzi ismereteink vannak, melyek lehetővé teszik a vármegyék fekvésének és nagyságának meghatározását. Ezen korszakban Csongrádvármegye nagyobb volt, mint ma ; ehez képest alakja is kiilömbözött mai alakjától. A Duna és Tisza mindkét oldalán terült el ugyan akkor is ; de délfelé mélyen benyúlt Bács és Bodrog vármegyék mostani területébe. Martonos, Kanizsa, Zenta, Pacsér, Peszér, Rétkert, Györgye Csongrádhoz; ellenben Hódmezővásárhely vidéke nem ide, hanem Csanádhoz tartozott. A délről éjszakra hosszú rézsútos vonalban elnyúló területnek központja Szeged volt, Békésvármegye felől Donát-tornya, ma Donát-puszta. Csanádhoz, majd Békéshez számíttatott ; de Mágócs már Csongrád területén volt. Derekegyháza hol Csongrádhoz, hol Csanádhoz hajlott. Éjszak felé kis részben Békés, nagyobb részben Külső-Szolnok- és Pestvárniegyékkel, kelet felé a Kúnsággal, itt-ott Fejérvármegye solti részével volt határos. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ez időszakban némely községek, mint egyes szigetek, más vármegyék területén is feküdtek, s birtokosaik kívánsága szerint majd ide, majd oda csatoltattak. A Hunyadiak korában főbirtokosok voltak vármegyénkben : Szilágyi Erzsébet és fia Mátyás király, akik Szegedet, Györgyét a hozzájuk tartozó falvakkal birták ; nyugoti irányban, Dorozsma és Szt.-Mihály vidékén a Garai családnak négy faluból álló jószága volt, mely a Bánfiak birtokába került. Éjszakon a Pósaíiak és a Zelemériek; amazok 15, emezek 11 faluval. Kisebb birtokosok voltak a Dócziak, Csákiak és Kátaiak. Végül bírt itt a budai káptalan, a zalavári apát, az aradi káptalan és a garaniszt.-benedeki convent is. Összesen volt Csongrádvármegye terű-