Századok – 1891

Értekezések - ZSILINSZKY MIHÁLY. Csongrád vármegye főispánjai I. közl. 629

644 zsilinszky j11liály. említenek Csongrádvármegye főispánjául. ') Mit tett, hol és miféle érdemeket szerzett magának arra, hogy e méltóságra emeltessék ? azt sehol sem találjuk feljegyezve ; de abból, hogy utódai közül némelyek közvetlenül a királyi udvarban szerepeltek, azt következtethetjük, hogy hadi érdemei voltak. Róbert Károly királyunknak, mint tudjuk, sok baja volt eleinte az ellenkirályokkal, cseh Yenczellel és bajor Ottóval ; majd Csák Mátéval és Omode nádor fiaival. A külföldi hatalmakkal folytatott háborúk és diplomatiai alkudozásokban bű emberekre volt szüksége. Kétséget nem szenved, hogy Sándor csongrádi főispán is ezek közé tartozott. Az, hogy Chelei fiának mondatik, és hogy utódai között is Ohelen vagy Celen nevek fordulnak elő, arra látszik mutatni, hogy ezek egy családból valók. Közvetlen utódja Tamás, erdélyi vajdának, szolnoki, aradi, sőt közben 1321 — 1323. években ugocsai főispánnak is neveztetik. Mint csongrádi főispán csupán 1330-ban a Zách Felicián családjának elitéltetését tárgyazó oklevelen fordul elő ekképen aláírva: »Coram Tlioma, Vojvoda Transylvano, Comité Orodiensi, Csongradiensi et de Zonouk.« Tamás kétségen kivűl több vármegyének volt főispánja. Már 1319-ben úgy említtetik, mint aradi, bácsi és szerémi főispán ; majd a kúnok bírájává s erdélyi vajdává lett. Állásánál fogva jelen volt a trencséni Csák Máté ellen vívott rozgonyi csatában ; tevékeny része volt Visegrádnak a király részére való visszafoglalásában. Mint erdélyi vajda 1324-ben legyőzte a Hening alatt fellázadt szászokat. I)e legnagyobb hősi tette az volt, hogy midőn a kánokkal együtt részt vett a Bazarád elleni szerencsétlen hadjáratban, s látta, hogy a király lova a nagy fáradságtól ingadozik, leugrott és saját lovát adta át neki, miáltal az szerencsésen meg is menekült. Ily önfeláldozó tettek után mi sem természetesebb annál, hogy a király feltétlenül bízott benne, hogy a legnagyobb méltóságokra emelte, hogy királyi udvarának legbizalmasabb emberét szemlélte benne. Innét van, hogy 1333-ban fia, Endre királyfi, nevelőjévé tette, s az ő gondviselésére bízta gyermekét, midőn ez Nápolyba utazott, a mi akkoriban roppant felelősséggel járó vállalat volt. Innét van az is, hogy a király az ország kincstárá') Szél F. Századok 1873. évf. 553. 1. V. ö. Lehoczky, Stemmatographiájának 123. lapját. 2) Kovachich, Suppl. ad Com. Tom. t. 268. — Fejér, Cod. VIII. 2, 286. — 3, 423. — 4, 622. — V. ö. Lehoczky, Stemmatogr. i. h. Chelleus Tamás 1275-ben Comes Posoniensis et de Semptey néven fordul elő egy királyi oklevél záradékában. L. Pauler Gy. i. m. 220. 1.