Századok – 1891

Értekezések - ZSILINSZKY MIHÁLY. Csongrád vármegye főispánjai I. közl. 629

osonorádvármugyfi főispánjai. 645 nak gondviselését is reá bízta; és ba bizalmas küldetése volt valamely fejedelemhez, rendesen Tamást alkalmazta erre is. ') Magától értetik, hogy aki ennyire birta a király kegyét, a kit a király »proximus noster« czímmel rokonának nevez, az nem maradhatott egyéb anyagi jutalom nélkül sem. Az ország külömböző részein a hűtlenektől a királyra szállott birtokoknak nagy része Tamás főispánra szállott. Úgy hogy elmondhatjuk, miként ez idő szerint ő volt az országnak egyik leghatalmasabb és legvagyonosabb főura. Azonban talán éppen e gazdagság s a királynak feltétlen bizalma tette őt elbizakodottá és kegyetlen zsarnokká. Az akkori idők durva erkölcseihez képest tűlszigorúan bánt alattvalóival ; kifogást és ellenmondást nem tűrt meg. Ha pedig a nemesek vagy főnemesek között akadt olyan, a ki vele szembeszállt, vagy a ki bírálni merte tetteit, az bizonyos lehetett arról, hogy Tamás boszúját ki nem kerülheti. Mindenki tudta, hogy a nagy gazdagság nála nem megnyugvást okoz, hanem csak nagyobbá teszi hírvágyát. Ezen rosz tulajdonsága sok kellemetlenséget okozott neki ; sőt azt lehet mondani, ez okozta bukását is. Néhány példa világossá fogja ezt tenni. Ugyanis 1348-ban valami Pochk Endre nevű ember az esztergomi káptalan előtt megjelenvén, óvást és panaszt tett az ellen, hogy Tamás vajda azelőtt mintegy harmincz évvel erőszakosan kiűzte őt és testvérét ötezer márka értékű birtokából, s ezt magának adományoztatta. Előadta továbbá azt is, hogy nevezett Tamás, akkor már főispán, a végből, hogy a nevezett birtokot eltulajdoníthassa, Pochk Endrét elfogván, elébb szemeitől fosztotta meg, azután egyik kezét levágatta, s családjának tizenegy tagját börtönbe vetette s ott éhséggel és egyéb kínzásokkal addig gyötörte, míg meg nem haltak. Valószínű, hogy ezen kegyetlen tettének napfényre hozatala kellemetlen hatást gyakorolt a királyi udvarban is. Tamásnak ellenségei természetesen mindent elkövettek, hogy hasonló és szándékosan nagyított bűntettek elősorolásával megrendítsék iránta azt a feltétlen bizodalmat, a melynek a legfőbb helyen örvendett. Némelyek ennek tulajdonítják Tamás bukását is; mert I. Lajos király koronáztatási ünnepélye után néhány hónappal már nem Tamás, hanem Pecheit Miklós volt az erdélyi vajda. Azonban a fenmaradt okiratok azt tanúsítják, hogy Tamás még 1342 decz. havában is tárnokmester volt; 1347-ben pedig mint Keve és Krassóvármegyék főispánja fordúl elő.2

) J) Anjouk, okm. I. 529., Fejér, Codex Dipl. VIII. 2, 202. 203., V.UI. 4, 650. 57—60. 1. Katona, Hist. Crit. IX. 116. 1. *) Katona, Hist. Crit. IX. 283. 299., Fejér, Cod. D. IX. 1, 56, 465. 1. V. ü. Fejér, Cod. IX. 1, 596- 597 1. Gyárfás István azt állítja, hogy ez a SZÍZADOK. 1891. VIII. FÜZET. 45