Századok – 1891

Értekezések - ZSILINSZKY MIHÁLY. Csongrád vármegye főispánjai I. közl. 629

csongrápvármeoye főispánjai. 641 Ugyanis a birtokaikat s leányaik és nejeik becsületét féltő magyarok már elébb fellázadtak volt a kunok társaságában dobzódó király ellen. 1281-ben elfogták s mindaddig fogva tartották, míg meg nem igérte, hogy rendes életet fog élni és hogy fegyvert fog a kunok ellen. Ekkor azonban már a kunok, azon ürügy alatt, hogy az elfogott királyt kiszabadítják, de valósággal azért, hogy a kereszténységtől elszakadhassanak, fegyvert fogtak volt a magyarok ellen. Vidékünkön megtámadták a Csanádmegyében híres egresi apátságot ; egyik csapatuk megrohanta Pongrácz fiát Tamás bírót Egyházaskéren, házát felgyújtotta, birtokát fölprédálta. Tamás a halál torkából menekülve Temerkénbe, a mostani csongrádmegyei pusztán létezett faluba futott, s birtokleveleit az ottani templom szentélyében levő lyukba rejtette el. De a kunok tovább üldözték, s mivel azt hitték, hogy ő maga is a templomba rejtőzött, ezt felgyújtották. Kokonai és jobbágyai a kúnok áldozatául estek ; ő maga lóháton menekült meg az által, hogy a Tiszán át üszott, s így az ellenség nyomát vesztette.*) A magyar nép mindenütt kipusztíttatott saját otthonából. A magyar főurak végre is megsokalták e pusztítást. Felhívták a kéjencz királyt, hogy fogjon fegyvert a haza szabadságának és a keresztény vallásnak megmentésére. Az Erdély felől pusztítva jövő más kún csapatok egyesülve a Csongrádvármegyében, Vásárhelynél a Hód tava és a Tisza mocsarai által védett helyen, Hód falunni megütköztek a király által vezetett magyarok seregével.2

) Kétséget nem szenved, hogy az akkori csongrádi főispán Miklós tényleges részt vett e csatában. ') Gyárfás, Jászkunok Tört. II. 352. 1. 8) Az egykorú oklevelekben ilyen változatokban fordúl elő Hód neve : Hoot, Hout, Hood, Hod, apud vagy penes Hod, — in loco Howd. (Fejér Cod. V. 3. 355. 1. VII. 2, 227. 1.) A krónikákban már említtetik a lacus Hod; Turóczynál »circa lacum Hood«, a német Muglennél »zur dem See Hood« — Bonfiniusnál »ad lacum, quem Hodum vocant«, Heltainál, aki Bonfinius után dolgozott »Hód álló vize mellett« kifejezések fordulnak elő. Valószínűnek látszik, hogy a krónikások a locus és lacus latin szavakat felcserélték, mi által okot szolgáltattak arra, hogy a későbbi történetírók e részben két táborra oszoltak. Minthogy az országban két Hód nevű tó létezett, t. i. Csongrádvármegyében Vásárhely mellett, és Czege mellett Erdélyben, tehát történetíróink e részben is két részre oszoltak. Katona, Budai, Horváth és Szalay e csata helyéül a Iiódostó vidékét mondják ; míg Heltai, Fessier, Péczeli és Szilágyi S. a Hód tavát említik, mely Hód-Mező-Vásárhely mellett még nem régen létezett, most azonban kiszáríttatván helyén a népkert áll. Szabó Károly jeles történészünk állítja, hogy a Hód tava partján létezett hajdan egy Hód nevű helység is, mely a török világban a mai Vásárlielylyel egygyé lett. S ez a nézet leghelyesebb.