Századok – 1891

Értekezések - ZSILINSZKY MIHÁLY. Csongrád vármegye főispánjai I. közl. 629

640 zsilinszky j11liály. járatra sem találtatott élő ember.« Annál több volt a mezőkön elszórt hulla, s az ezeken rágódó vad állat ; mert a leölt emberek eltemetéséről senki sem gondoskodott, A nemrég virágzó városok, községek feldúlva és felégetve romokban feküdtek. Midőn a nép maradványa rejtekeiből, barlangokból és sűrű erdőkből előjött, minden lépten-nyomon veszélynek volt kitéve a ragadozó állatoktól, melyeknek éhségéről följegyeztetett, hogy még az anyák karjaiból is elragadták a kisdedeket, sőt még a fegyveres embereket is megtámadták. Valóban joggal kiálthatott fel a német krónikás, hogy ily csapás, ily nyomor Krisztus születése óta nem ért egy országot sem, mint aminő érte ekkor Magyarországot. Mikor a remegő nép lassanként visszatért romokban fekvő régi lakására, nem lévén mit vetnie, többnyire az éhség áldozatává lőn. Az emberek egymást ették. A krónikák a tatárok elvonulása után bekövetkezett belső nyomorról megrendítő eseményeket jegyeztek föl. Béla királynak újra kellett országát benépesítenie és helyreállítania. Azon vármegyékben, melyeknek népe legalább részben összeszedhető volt, a régi birtokosoknak birtok- és jogviszonyai rendeztettek ; tisztviselők választattak és — főispánok neveztettek ki. Mi történt Csongrádvármegyében? Ki volt e vidék benépesítője és vigasztalója? Ki voit a feldúlt községeknek újra felépítője és szervezője ? — azt teljes hitelességgel megmondani nem lehet. A vármegyei életre vonatkozó adatok igen hézagosak. A főispánok névsora hiányzik ; mert valójában ekkor nem is voltak itt főispánok. Évtizedek multak el, míg egy-egy község újra föléledt ; még több időbe került, míg a vármegyék újra megalakúlhattak. Mikor már némi községi élet kezdett mutatkozni, akkor következett be Kún László királyunknak szomorú korszaka. Maga a király és közvetlen környezete adtak példát a rablásra és fosztogatásra. A várak, melyek a tatárok elvonulása után nagy számban emeltettek, rabló várakká lettek. A pogány kúnok, kik e vidéken sátrakban laktak, úgy bántak az itt-ott l'enmaradt magyar néppel, mint ellenséggel. Végre is 1289-ben az országgyűlésen meg kellett igérniök, hogy a keresztény vallásra térnek és hogy állandó lakokat építenek. így keletkeztek e vidéken időnkint egyes kún szállások és kún községek . . . Kún-Kisszállás, Kún-Fábián-Sebestyén, Kún-Félegyháza, Kun-Dorosma, Kiín-Szarvas, lvún-Doros stb. Ez időből csak egy nevezetes esemény emléke maradt fenn reánk, t, i. a hódi csata.