Századok – 1891
Értekezések - ZSILINSZKY MIHÁLY. Csongrád vármegye főispánjai I. közl. 629
cs0ngrá1 »vármegye főispánjai. 639 a királyt illető javakat, csebreket, vámokat, ökröket és a váraknak két részét a király kapja.2 ) Már az előbbeni 5., 8. és 9-ik törvény czikkek is a megyei ispánok hatalmának korlátozását czélozzák. Az a törvény, mely 1231-ben a nép zsaroltatásának és a kormány visszaéléseinek meggátlása végett hozatott, nem lett végrehajtva ; leginkább azért, mivel a vármegyék élén álló főispánok még a királylyal is daczolhattak. Róbert esztergomi érsek hiába intette azokat, akik a szaraczénokat és izmaelitákat pártolták, hogy hagyjanak fel üzelmeikkel. Végre is az akkori legnagyobb fenyítéshez nyúlt, s a pápa rendeletére Magyarországot interdictum alá vetette. Ez hatott. A király és tanácsosai megdöbbentek. Kénytelenek voltak külön fogadalmat tenni arra, hogy a fentebb említett törvény rendeleteit megtartják. Miklós tárnok is megadta magát. Ezentúl óvatosabb lett, s inkább Béla herczegnek kegyét kereste, a ki aztán mint király uralkodásának kezdetén, t. i. 1238-ban, Csongrád vármegye főispánjává tette. ') Hogy mint ilyen, minő szolgálatokat tett vármegyéjének, azt sehol sem találjuk feljegyezve. Valószínűleg a tatárpusztítás szomorú idejében ő is sokat szenvedett, mint új vármegyéje, melynek népe kénytelen volt a vad ellenség dühe elől menekülni. Főispáni szerepléséről vajmi keveset tudunk. Mindenesetre nevezetes körülmény, hogy az Árpádházból származott királyaink korszakából ő az egyedüli ismert csongrádi főispán, akiről emlékeink szólanak. Az egyetlen vár, Csongrád, a tatárpusztítás alkalmával leromboltatván, többé nem épült fel romjaiból. Annál nagyobb jelentőséget nyert Szeged vára, mely katonai szempontból is előnyösebb helyen épülvén, lassanként az egész alföld leghatalmasabb védelmi pontjává lőn. II. A tatárjárás utáni szomorú állapotok. — Kúnok ; Miklós 1270., -Apor 1307., — és Pál 1321., ismét Miklós föispánsága 1324., — Sándor 1328., — Tamás 1330., — János 1336—46. — A Chelen név és a Saaghiak. — Fülöp 1347. A tatárjárás után országába visszatért IV. Béla király iszonyú pusztítást talált. Az alföldön, hol a tatárok legtovább tanyáztak, a magyar nép egészen semmivé lőn. »Széltében hosszában tizenöt napi ®) Lásd a Corpus Juris illető t. czikkeit. ') Fejér, Codex Dipl. IV. k. 135. 1. — és Wenzel Gusztáv, Árpádkori új Okmánytár II. 91. 1.
