Századok – 1891

Tárcza; Állandó rovatok - Hazánkat érdeklő külföldi irodalom u.a. - 599

600 tárcza. eddig a történelem által nem igazolt elbeszélést Tran és Turan legrégibb történelméből akarja igazolni. így pd. a Rigvedá-ban említett »Dhuni« nevű népben a hunokat, az »ugra-dêva, ugana« és »' gana« nevű népben pedig a magyarok őseit véli felismerhetni. A Société de l'histoire de Paris 1889. évi közleményei 4. füzetében (bulletins) »Une note de la bibliographie« ez. alatt kis ezikk jelent meg, mely Mély-nek a Századok ban (1889. 270 — 271. 1.) és az Archäologiai Értesítőben is (1889. 272 1.) kivonatban közlött értekezését helyre igazítja. Mély ugyanis, Bulteau tekintélyére támaszkodva, azt állította volt, hogy a chartres-i székesegyház egyik ablakán látható kép Vanesa Miklós •esztergomi érsek-primást ábrázolja. E véleményt újabban az említett czikk írója inegdönté. a mennyiben kimutatta, hogy a »Stephanus cardinalis« felirattal ellátott kép Chardonel Etienne párizsi kanonokot tünteti fel és nem az esztergomi érsek-primást. Grünpeck Jos., Geschichte Kais. Friedrichs III. u. Max I. (Német fordítás. 1891. 1 M. 20. Megjelent a »Geschichtschreiber d. deutsch. Vorzeit« cz. vállalatban, 90. füzet.) Weber Ottokar, Der Friede von Utrecht. Verhandlungen zwischen England, Frankreich, dem Kaiser u. den Generalstaaten. 1710—17 13. (Gotha. Perthes. 9 M.) Mittheilungen des k. U. k. Knegsarchivs. 1891. V. IJ. Wetzer : Die ungarischen freiwilligen Aufgebote 1741 — 42. (Folytatás. — Ismertetést közlött a P. Lloyd ez évi ápril 10. száma.) Wagner F., Der mährische Feldzug Friedrichs IL, 1741—-42. (Marburgi dissertatio. 97 1.) 1891. üie Errichtung der Ungarischen Garde. Nach einem Manuscript von Osk. Teuber. (P. Lloyd. 1891., márcz. 24 — 25.) Szól a magyar testőrsereg felállításának nehézségeiről, a gárda legrégibb tagjairól és M. Terézia ez ügyben tanúsított jóindulatáról. A »Chronik d. militär. Maria-Theresien Ordens« cz. miiről a berlini »Milit. Wochenblatt« ez évi 19. és 20. száma igen kedvező bírá­latot közöl. Krones Fr., FZM. Josef Freiherr von Simbschen 1810—1818. Sein kriegsgerichtlicher Prozess unci seine Rehabűitirung. (Megjelent az Archiv f. Osterr. Gesch. 7 7. kötetében. 1891. és külön lenyomatban. (Bécs. Tempsky.) — E század elején. 1810-ben, Simbschen táborszernagy fel­függesztése, majd pedig elitéltetése nagy feltűnést okozott. Simbschen mint a szlavóniai határőrvidék fővezére és Pétervárad parancsnoka sze­repelt és azonfelül a bécsi udvar által a szerb pártmozgalmak megfigye­lésével volt megbízva. Talpig becsületes, egyenes lelkű katona volt, ki a határőrvidéken és a Bánságban, kivált azonban Temesvárott és Pesten a főkormányszékeknél a hadsereg élelmezése terén észlelt csalásoknak útját szegte, a Szerbia sószállítását elvállalt csalárd vállalkozókat, kik öt is meg akarták vesztegetni, az ajtón kidobta és szigorú, bár igazságos eljárása

Next

/
Thumbnails
Contents