Századok – 1891

Könyvismertetések és bírálatok - PÓR ANTAL: Matthaeus von Trencsin. (Irta Dr. Wertheim ism.) 585

történeti irodalom. 585' Dr. Hugo Wertheim : Matthäus von Trencsin während der ungarischen Thronkämpfe von 1300—1312, Graz, 1890. 32 8-rét lap. Tisztelt kollegáink, a sárontúli *) történetkutatók és történetírók megkívánják, hogy ha magyar dolgokkal foglalkoznak, figyelemmel kísérjük működésöket, minthogy ezen hospitálásukkal jó szolgálatot vélnek tenni az árva és félszeg magyar történetírásnak. A ügyelem részünkről ritkán hiányzik, de igen részükről ; a mennyiben a magyar nyelv ismeretével szűkölködvén, nincs módj okban megfigyelni a történeti tudomány magyar (már olyan, a milyen) haladását, és a legjobb akarat mellett is, melyet sajnos ! —• nem mindig föltételezhetünk nálok, nem hogy előbbre vinnék a tudományt, de elavult, elvétett nézeteket terjesztenek. Hát az nem is lehet másként. Ha koczkavető vállalkozás német, franczia, angol, olasz vagy akármely, némi irodalommal biró nemzetek történetét megírni akarni, ama nemzetek nyelvének ismerete nélkül: bizony a magyar történet megírására is okvetetlenül szükséges a magyar nyelv ismerete. E nélkül megrekednek tisztelt kollegáink a Sárban, melyen keresztül, igen ajánljuk, ne fáraszszák magokat. Ezen becsületes és jóakaró figyelmeztetésünkre pedig alkalmat adott Dr. Wertheim Hugo úr föntebbi értekezése, mely a gráczi cs. k. állami alsó reáliskola tizennyolczadik értesítőjében, 1890-ben jelent meg. Wertheim úr ismeri ugyan Endlicher Monumentáit, Fejér Codex Diplomaticusát ; Knauz Monumentáiba, a Vatikáni magy. Okirattárba, az Aulae regiae Chroniconba is belekukkantott; Batthyány (és nem Battyány) Legeseit, az Anjoukori Okmánytárt is idézi ; olvasta Fessler-Kleint, Krones Thronkampfját, ha igaz Scirmay (így) Not. C. Zempl., Katonát, Horváth Istvánt és Mihályt, Palackyt sat., szóval: megadja a módját a Gründlichkeitnak; hanem aztán elindul Fessier és Krones nyomán, és azt mondanók : helyesen, ha ezek a jeles szerzők művei, épen Csák Máté korára nézve ma már nem az özönvíz előtti vízállást jeleznék. Még Bécsben tanultuk ezt a tréfás német verset: »Wer Pech hat, stolpert im Grase, fällt auf den Rücken, und bricht sich die — Nase.« Szakasztott ilyen pechje volt szerzőnek, midőn épp ezt a themát választotta. Ha Botka Tivadar, Nagy Imre, Nagy Iván és mások különös tanúlmányok tárgyává nem teszik *) Tudnivaló, hogy a Lajtát magyarúl Sornak hívják.