Századok – 1891

Könyvismertetések és bírálatok - H. A.: Hervoja és misekönyve. (Ism.) 578

történeti irodalom. 579' ismertetését tartalmazza. Rövid előszó- és három nagy tanulmányból áll. Az elsőt Jagié Vatroslav, a kitűnő szlavista, irta, nyelvészeti és palaeographiai szempontból vévén a misekönyvet vizsgálat alá ; a másodikban Thallóczy Lajos történeti és heraldikai oldalról ismerteti azt ; a harmadik végűi Wickhoff Ferencz tanártól való, ki a műnek művészeti és művészettörténeti becsét tárgyalja benne. Ismertetésünket mindjárt a másodikkal kezdjük, hogy olvasóink megismerkedjenek e bosnyák főúrnak egyéniségével, kinek a könyv tulajdona volt. Hatalmas alakját ott látjuk az egész oldalra terjedő képen, a mint teljes fegyverzetben ép' lovagol. Erőteljes, kegyetlen, kevély, ravasz tekintetéből elég érthetőn olvasható jelleme. Egyike volt ő azon erős, nyers hegyi fejedelmeknek, kik a műveltség és vadság között állva, mindkettőt fölhasználják önző czéljaik elérésére, fösvények, durvák, ravaszok, vezérek és diplomaták egy személyben ; egészben véve ő sem nem jobb, sem nem rosszabb kortársainál, hanem merészebb és szerencsésebb. Hrvatinic Hervója Alsó Bosznia egyik hatalmas családjából származott, melyet Hrvatin alapított volt. 1386-tól egészen 1414-ig szerepel, mint egészen korának férfia. Tvertko király magához emeli s gyönge utódaira hagyja, mint azok niajordomusát. O azonban épen nem törődik velők, sőt mihelyt alkalom kínálkozik rá, a tróntól is megfosztja őket. Maga akar Bosznia urává lenni s hogy ezt elérje, minden eszközt fölhasznál. A Nagy Lajos halála után beállott zavarok közepette fivérével, Yukkal együtt Durazzói Károlyhoz s ennek halála után fiához Lászlóhoz szegődött. Mint Bosznia vajdája s egyúttal Dalmát-és Horvátországok bánja a leghatalmasabb urak egyike. A párt azonban, melyhez tartozott, 1398-ban legyőzetett, ő maga kénytelen volt meghódolni Zsigmond és Mária előtt, csaknem abban az időben, mikor fivérével egyetemben a velenczei polgárjogot nyerte. Titokban továbbra is László részén maradt, hacsak azért is, hogy ennek neve alatt önmagát szolgálja. Teszi magát, hogy érette dühöng az országban, azt mondja, hogy az ő ellenségeit öleti le s ezek jutalmáúl azután 1403-ban Spalató s a szomszéd szigetek herczegévé nevezteti ki magát általa. Végczélja a bosnyák őrgrófság. Ezért vallásváltoztatásra is kész, a mi tág lelkiismeretére vall. Patarén volta daczára jó barátságban élt a mélyen katholikus Spalató latin püspökével. Egyébiránt épen nem bizonyos, hogy kátholikus volt volna, daczára e misekönyvnek, mely talán a fővárosában, Almissában lakó francziskanusoknak adott ajándoka, kiknek pártfogójuk volt. A ma romokban heverő Starigrad sziklavárában fényes udvart tartott, csapatok fölött rendelkezett, követeket tartott, gyönyörű fegyvergyűjteménye és ménese volt,