Századok – 1891

Könyvismertetések és bírálatok - H. A.: Hervoja és misekönyve. (Ism.) 578

580 történeti irodalom. 580' pénzt veretett, mely halmazával állt pinczéiben, Hranic Sandaljjal, Déli Bosznia vojvodjával barátságban élt, de csak a míg valami közbe nem jött. Mert a két vajda oly ellentéte egymásnak, mint az északi és déli sark. Hervója nyers, vad lovag, Sandalj sima, nyájas báró. Később jónak látta, hogy Zsigmondhoz térjen, a ki szívesen fogadta, bár soha sem bízott a komában. Feljött Budára, hol a király elhalmozta kegyeivel : elismerte Spalató herczegének, mi több: földiszíté a sárkány-renddel; oly kitüntetés, mely csak uralkodók és fejedelmeknek volt fönntartva. Midőn Zsigmond 1412-ben budai palotájában vendégéül fogadta Wladislav lengyel királyt, az udvar nagy ünnepélyek színhelye volt, a lovagi játékok egymást érték, melyekben a bosnyák lovagok nem kevéssé tettek ki magokért. A viadalban résztvettek névsorában találjuk a bosnyák királyt (II. Tvertko), a spalatói herczeget és Zandalt. Dlugosz nagy művében is ott szerepel a Rex Bossensis Charwen, a ki nem más, mint a mi Hervojánk. »0 és neje jelenlétükkel emelték az ünnepély és játékok fényét mondja a nagy lengyel — melyekben karcsú magas növésük miatt megbámúlt vitézei kitartásuk és vitézségük által is kitűntek.« Hervóját tehát kétségen kívül nagy tisztelettel fogadták Budán, bár Sandaljt is »kedves hívünknek« nevezte a király; ő azonban lassanként rászolgált a »fő hűtlenünk és a notorius lázadó« nevére. Mindjárt a következő évben ilyenül mutatta volt be magát, a miért nemcsak kegyvesztetté lett, hanem jószágai elvesztésére Ítéltetett. Most azután mindenki cserben hagyta, Raguza elvette szigeteit, Velencze megtagadta segítségét. 0 tehát szövetségre lépett — az ördöggel, a hogy akkor a törököt nevezték. Már 1414-ben megjelentek Boszniában első csapataik és irgalmatlanul dúlták az országot. Hervója pedig Almissában készülődött, hogy ismét úrrá legyen a tartományban. 1415. junius 15. és augusztus 18-a között az usorai bánságban valahol, talán a Spreca völgyében történt az ütközet. A már-már győzedelmes magyarok a bosnyákok ármánya következtében veszedelmes helyzetbe jutottak. »Ki mérkőzhetnék a bosnyákokkal ravaszságban?« kiált fel Thuróczynk. Bosznia elveszett a magyarokra nézve - ezúttal végleg. Sandalj kénytelen volt békét kötni Hervójával, ki már a következő évben meghalt, — mint azon bosnyák oligarchák egyike, — kik haláluk órájáig meg tudták tartani hatalmukat. Említett képén egyáltalán nem tűnik föl szláv herczegnek, olasz lovagöltönyt visel, mely a Nápolylyal élénk összeköttetésben álló magyar mágnásoknál volt akkor divatban. Fehér lovagi ruházatán fölül rajt' van méltóságának minden jelvénye : czímerpajzsa, melyre fehér zászlója nyelét támasztja. Fejét azonban, melynek hajlata alul köröskörül föl van göndörítve, sisak helyett,