Századok – 1891

Értekezések - DR. KVACSALA JÁNOS: Bisterfeld János Henrik - II. és befej. közl. 543

574 dil. kvacsala jános. az első rész, míg a másik rész sajátságos fordulat következtében rationalis theologiává növi ki magát, s csak legutolsó részében tekinti Isten természetét szemben a társas életre képes teremtményekkel. Ezen általánosságok korántsem állják ki a versenyt Comenius concrét gondolattokkal, s pedig egészséges gondolatokkal, telt művecskéjével, a Centis Felicitassal. Hátra lenne még a képnek teljessé tétele céljából Bisterfeldet mint nyelvészt méltatni. E feladattal könnyen végezünk. Mondanunk sem kell, hogy Bisterfeld latinsága tömör s mégis folyékony. Hogy a nyelvet nagy ügyességgel kezelte, mutatja a latin nyelv tisztaságáról, ékességérői és bőségéről szóló értekezés is,2) melyben műve tárgyát logikai és rhetorikai schémák szerint dolgozza fel. Egy kis jelentéktelen munka, »Usus Lexici« is e körbe vág. Cuno vélelme, hogy az Alstedt neve alatt nálunk soká szerte ismeretes iskolai műveket Bisterfeld írta volna, ha igaz is lenne, nem változtatna ez ítéleten. Azonban Cuno nem mondja, mire alapítja állítását, a könyvek pedig Alstedt neve alatt jelentek meg még soká, s így nincs ok ezen felvétellel bővebben foglalkozni.3) Evvel körülbelül nagyjából kész lenne főbb vonásokban Bisterfeld szellemi munkásságának vagy legalább is ennek irányának a rajza. E kép mindenekelőtt azért kiván figyelmet kelteni, mivel az új magyarhoni protestáns iskola lelkét vázolja. Hogy Bisterfeld az volt, felesleges ismételni : s hogy e szellemi irány volt az oktatásban, nem szenvedhet kétséget. Nem lehet tagadni, hogy ügyes, gondos férfiú volt hivatva az új intézetet vezetni, s bár olyan nagyban vonták el az iskolától, valódi tan férfiú. A világnézlet határozottan és szorosan reformált keresztényi volt, ez utóbbitalán még jobban hangsúlyozva, mint az előbbi ; a tauítási rendszer, a bölcseletnek előtérbe állítása s fontos szerepe által elmefinomító, de a mellett túlságokban el nem vesző. Azt az egy ellenvetést lehetne ugyan tenni, hogy a formalismus, ha nem is nyelte el a reáliákat, mégis nyűg volt a tanúlás menetén ; azonban erre vonatkozólag tényleges adataink nincsenek, legfeljebb Bisterfeld elméleti műveiből vonhatjuk a következtetést : de kötelességünk megemlíteni, hogy Bisterfeld a természettudományok művelésében s demonstrálásokban is ügyes kell hogy lett legyen,4) mivel a nép ördöngösnek nézte ; tehát e szempontból ') E mű elméleti részének méltatása igen tanulságos lenne ; a gyakorlatiról 1. Comenius és a Rákóczyak cz. értekezést. 2) Bist, rediv. I. kötet, azon felül Yendelinusnak általa kiadott fenntérintett művét. •) L. kül. Cuno f. i. 303. 4) L. erre nézve Trausch id. helyei és Bod i. h.