Századok – 1891
Értekezések - DR. KVACSALA JÁNOS: Bisterfeld János Henrik - II. és befej. közl. 543
558 Dil. KVACSALA jános. is lőn. Elolvasta Bisterfeld Kotter és Poniatovszka jóslatait, (mindkettőt Comenius nagyra becsülte), de Drábikban nem haladt messzire s megmondta, hogy Drábikot nem tartja prófétának, mivel mindent feltételhez köt. Egy kis vita után, melyben Bisterfeld ez álláspontját fentartotta, Comenius felvetette a kérdést, mi itt a teendő, s Bisterfeld azt mondta, hogy a fejedelemnek ilyen jóslatokra nincs szüksége, hogy teendőjét megismerje, s ha az Isten alkalmat fog nyújtani, fogja is tudni, mit tegyen. Valószínűleg tovább tartott az eszmecsere, mert nem tehetjük fel, hogy minden összefüggés nélkül mondta volna Bisterfeld ama, szájába nem is illő szavakat : »A fejedelem kezemben van ; ha ma mondanám neki : itt az idő, holnap már indúlna.« Comenius csak azt jegyzi meg, hogy óvta, hogy tekintélyével vissza ne éljen s így elváltak.x) — Hogy Bisterfeldnek ily befolyása volt, azt Comenius maga amúgy is tudta, s mondja is ép e helyen, hogy a fejedelem csak ez egy emberre hallgatott, de, ha Bisterfeld maga is mondta, akkor valószínűleg ki volt híva rá, mert különben szava jellemével meg nem férő üres beszéd lett volna. Az azonban egészen hihető, hogy Bisterfeld azt mondta, hogy a fejedelem tudni fogja kötelességét,-ha az Isten alkalmakat ad. Ez más szóval annyit jelent, hogy ha lesznek megfelelő eszközök, mert ezek nélkül, mint a közös szövetség ügyében benyújtott véleménye mondja, — a háború istenkísértés. Comenius nem mondja, mik voltak azon egyéb ügyek, melyek Bisterfeldet akkor Sárospatakra hívták. 1653 okt. elején Lorántfi Zsuzsánna kívánatosnak írta,2 ) hogy Bisterfeld odamenjen a schola és a diákok miatt. Mi tenni való lehetett ezekkel? — fogalmunk sincs. Ellenben egy 1654 februárjában kelt irat,8 ) mely hangosan panaszkodik a presbyterianusok további mozgalmairól, azt a feltevését igazolja a sárospataki utazás czéljának, hogy ő a folyton élesbülő ellentéteket tekintélyes szavával kiegyenlítse. Ha nem is volt ez akkor czélja, — mi elvégre is mellékes - a viszályok tényleg növekedtek. Az említett irat 18 pontba foglalja a presbyteriánusok veszélyes újításait, melyek arról tanúskodnak, hogy ezek az általok kárhoztatott independentismust most már nyilvánosan ápolák. E pontok közül az érdekesebbek a következők: a kerületi felsőbbségeket el nem ismerik, állítván, hogy minden egyház egyenjogú a másikkal, tehát a perelés majdnem lehetetlen ; az egyház híre, rendtartása és articulusai ellen könyveket írnak ; a szentségeknek régóta dívó kiszolgáltatási módját bálványozásnak, lelki paráznaságnak mond-') História revelat. 172-174. 1. s) A két Rákócz}' családi levelezése — 475 1. s) Történelmi Tár 1889.
