Századok – 1891

Értekezések - DR. KVACSALA JÁNOS: Bisterfeld János Henrik - II. és befej. közl. 543

BISTERFELD JÁNOS HENRIK ÉLETE. 559 ják ; a régi énekeket, imákat, a sátoros ünnepeket kárhoztatják, a perikopa-rendszer helyett szabad textust hoznak be ; nemeseket egyszerűen kizárnak az egyházból; a jegyeseket, ha elválni akarnak, egyszerűen elválasztják ; azt is hirdetik, hogy a házasokat a bírónak, nem pedig a prédikátornak kellene megesketni ; a házi functiókat (a nemes embereknél) helyteleníték s nem végezik; sectákat : anabaptismust és arianismust hintegetnek el, a templomokat lóistálókhoz hasonlítják, különfélét tanítanak a szent írás ellen, a térdhajtás ellen tiltakoznak, sőt az ártatlan örömeket, »keresztényi conversatiókat, ifjúsági mulatságokat, tisztességes örvendezéseket« eltiltják »magok pharizeusi szentséget és színes kereszténységet viselvén.« Bárki is irta ezen névtelenül közlött iratot, a vádpontok összeállításában nem nehéz a tendentiát kivenni, s ennek rovására írni a túlzást, mint azt az ellenpárttól csodálni sem lehet. A mennyiben ezen összeállítás számára mégis tények merülhettek fel, ezek valóban rokonságot mutatnak fel az angol puritanismussal. Ha pártfogolta is Bisterfeld a presbytarianismust, a puritánok túlzásait nem helyeselhette. Épp ezért kényes helyzete volt neki egy kérdésben, mely miután a fejedelmi családot is a viszály körébe vonta, az ő véleményadását is megkívánta. Ez az említett jegyzék 3. pontjára vonatkozik. A református egyházban régtől dívó szokás szerint a lelkész, midőn az úrvacsorát kiosztotta, a kenyeret és a bort felemelte, követve ebben is az írást : vevé a kenyeret, emelé (accepit panem et sustulit etc.). Az ellenzék ezen felemelés ellen fordúlt. Azt mondták az elégületlenek, hogy az eljárás a pápisták utánzása, kik a kenyeret és bort felemelik és imádtatják, bár a református szokás szerint nem emelte a lelkész a feje felé s nem mutogatta azt. Úgy látszik, Medgyesi nyilvánosan megtámadta az eddig dívó szokást »publica concione«, s megczáfolni iparkodott azt ; behozott egy más formát és praxist az egész gyülekezetnek és magistratusnak híre és tudta nélkül, csupán »privata autlioritate etusu«. Erre Veréczy, mint az egyház rendjének őre, belékapott s Medgyesi a dolgot nyilvánosságra hozta. A dolog sokfelé visszatetszést keltett s az egyház ügyének valóban nem volt javára.*) Az özvegy fejedelemasszony fiához fordúlt, mit tegyen Medgyesi újításával szemben, s a fejedelem márczius 22-iki2) levelében az egész ügyet jogi oldaláról tekintve azt felelte, hogy miután köteles az egyház törvényeit megtartani, azokkal ellenkezőt nem ') L. erről Csulay püspök R. Györgyhöz 1654. márcz 19. kelt levelét T. Tár 1889. — 479—481 1. a) Családi levelezés 482 1