Századok – 1891

Könyvismertetések és bírálatok - MANGOLD LAJOS: Aus dem Tagebuche Erzherzogs Johann. (Közli Krones ism.) 495

490 történeti irodalom. 495 korszakok kimerítő előadása, a míveltségtörténeti részek és az alkotmányos felfogás, a mi azt szabad népek olvasói előtt különös becsüvé teszi. Bambaud műve két kötetben be van fejezve, dr. Lázáréból a IV-ik még ez évben jelen meg. Mindkét könyvnek megszerzését és olvasását komoly meggyőződéssel ajánlom a történetkedvelő közönségnek. JAKAB ELEK. Aus dem Tagébuche Erzherzogs Johann von Oesterreich 1810—1815. Zur Geschichte der Befreiungskriege und des Wiener Congressus. Herausgegeben und erläutert von Dr. Franz Ritter von Krone». Linsbruck, 1891. 8-adr. 2511. A múlt évi Századok 155. lapján ismertettükKrones Ferencz egyet- tanárnak ama művét, melyben Ferencz császár és király, valamint a bécsi kormányférfiak János főherczeg és Tyrol népe iránt tanúsított rövidlátó és háládatlan politikájára világot vetett. Nemrég vettük a tudós szerző legújabb munkáját, mely » Aus dem Tageluch des Erzherzogs Johann 1810—1815« czímen közelebb Innsbruckban (Wagnernél) megjelent és melyhez Krones tanár előszót és tájékoztató jegyzeteket is csatolt. Becses forrása e napló kivált a bécsi kongresszus történetének. János főherczeg, kit bátyja a császár, rendíthetetlen hűsége és odaadása daczára, egyre mellőzött, sőt rendőri felügyelet alá helyezett, naplójában örökítette meg aggodalmait, elkeseredését, tapasztalatait. Megismerkedünk a kongresszuson szereplő vezérférfiakkal, a sivár kedélyű, de higgadt eszű czárral, annak durva öcscsével és a kétszínű politikát folytató Metternich-csel, kit a czár, a szász-kérdésben tanúsított álnoksága fejében, egyszer keményen lehordott ; a porosz és bajor királyokról, meg egy csomó másod- és harmadrangú fejedelemről is olvasunk jellemző adatokat. János főherczeg kivált Oroszországnak a lengyelekkel szemben tanúsított eljárását bélyegezi (»Fressystem«) ; érdekes, hogy a főherczeg szívesen látta volna, ha Lombardiát a szardiniai királysághoz csatolták volna ; más tekintetben Ausztria és Poroszországnak minél bensőbb kibékülése és leendő egyetértéseért tud lelkesedni. Mindezen remények füstbe mentek. Midőn az orosz czár és Ferencz között a lengyel és szász kérdésben (1814. deczember havában) már-már kenyértörésre került a dolog, József nádor is fáradozott a béke fentartása ügyében, még pedig, mint érdekes levele'tanúsítja (187.1.) egészen önállóan, a császár és Metternich tudta nélkül. József nádorról a napló írója mindvégig testvéri szeretettel nyilatkozik ; dicséri okosságát, hazafiságát; József viszont beavatja testvérét terveibe, nem titkol János előtt semmit és eljegyzésére vonatkozólag is