Századok – 1891

Könyvismertetések és bírálatok - JAKAB ELEK: Az orosz birodalom története. (Irta Dr. Lázár Béla ism.) 486

490 történeti irodalom. 492 Rémületet kelt ama jelenség, mikor a legyőzött czár, a ki százan­ként gyilkoltatta meg alattvalóit, Báthori véres harczait és diadalait megsokalva, így kiáltott rá levelében : Ver embere ! Gondolj Istenre ! A békekötés Livonia urává Báthorit tette, a czárnak az »uralkodó« czím maradt. (343.1.) Rokonszenvesen adja elé dr. Lázár az önkormányzati és fejedelem választási s hadsereg tartási joggal biró ősrégi orosz városok : Nowgorod, Kiew, Pszkoiv s több mások, valamint az egy­kori önálló tartományok: a szabad krivicsek földe (I. k. 58 1.) Szmolensk, Susdal, Kazán, Asztrakán, Livonia, Lithvánia stb. szabadságuk s kiváltságaik védelmére folytatott harczait, me­lyek lassanként mind elvesztették önállásukat s beolvadtak az orosz egységes birodalomba. Rambaud természetesnek találja mindezt, s nincs egy ellenvetése is, mert általuk nagy czél, az orosz birodalom egysége éretett el. De az alkotmány és szabad­ság barátainak fájlalni kell ezt, mert e városok és tartományok lakosai 600 éves polgári szabadságaiktól fosztattak meg tenger szenvedés és vér árán, s független létöket szolgaság váltotta fel. Dr. Lázár művében híven van elbeszélve az az iszonyteljes néhány század, míg az orosz nagyfejedelemség állammá, a fél­művelt és barbár népek e nagy nyers tömege egységes nemzetté alakult, és hogy e fejedelmek, nejeik, gyerekük s rokonságuk az országot és hatalmat tartományokra és vajdaságokra osztva miként uralkodtak. Szerző ezt részuralomnak nevezi, de a társ­uralom fogalomszava rá illőbb kifejezés ; kimutatja, hogy a századok folyamában következett új uralkodók folyvást a meg­osztott uralkodói rendszer megszüntetésén, a hatalom egy kézben összpontosításán s az igen lazán egybefüggő tartományok egysége­sítésén — az erőszak minden kigondolható fegyverét felhasználva — dolgoztak. Nincs a népek történetében hasonló példa, hogy az államczél oly szörnyű áldozatok árán éretett volna el, hogy annyi fejedelem, fejedelemnő, trónörökös és trónkövetelő öletett volna meg golyó, kard, megfojtás, megvakítás, felakasztás, összekonczo­lás, főbeverés stb. által mint Oroszországban. A ki valakit utában talált, talált eszközt s módot azonnal elpusztítására. Arra sincs példa, hogy annyi herczegi s más legfőbb rangú úr, magas állású főpap, katonai és polgári főtiszt, százakra menő köznép és köz­katonaság önkényesen, parancsra és intésre, titkon vagy nyilván, orozva vagy a világ szeme láttára gyilkoltatott volna meg, töre­tett volna kerékbe, szakíttatott volna szét a kínpadon, ásatott s temettetett volna el elevenen, vesszőztetett vagy korbácsoltatott volna és botoztatott volna meg, mint ez államban. IY. Iván (a »Rettenetes«) hat ízben rendelte el alattvalói meggyilkoltatását s ezerekre megy számuk, köztük volt a czár neje és fia is. (I. köt.

Next

/
Thumbnails
Contents