Századok – 1891

Értekezések - DOMJÁN ISTVÁN: Kemény János fejedelemsége 479

TÖRTÉNETE A BESZTERCZEI ORSZÁGGYŰLÉS UTÁN. 483 hi dán ütött tábort ; de a tatárok itt is reá találtak s innen is tovább űzetve, Szamos-Újvárnál fél napig pihenve, folytatta útját a szélek felé. A határszéli hegyeken Négerfalvánál ment át Máramarosmegyébe s szigeten és Técsőn átvonulva, csak Huszt alatt pihenhetett hosszasabban. Ali pasa ide is utána nyomult ; aug. 5-én már Nagy-Bányán volt s innen Íratott a fejedelem táborába igyekező, de útközben a tatárok kezébe került Csepregi Mihály által Keménynek, hogy mondjon le a fejedelemségről, mert az országra ezt a nagy veszélyt egyedül a fejedelemséghez ragaszkodása hozta s lia tovább is vonakodnék lemondani, végveszélyt várhat mind magára, mind az országra ; a bécsi udvarban ne bizzék, mert könnyen cserben hagyhatja. Ugyancsak Csepregivel a rendekhez is Íratott Ali, hogy vegyék rá Keményt, mondjon le a fejedelemségről, őket is azzal ijesztgetve, hogy »az némettől ne várjanak segélyt; zálog vagyon az táboron.« ') Kemény azonban egyszer feltett szándékához hű maradt. Ekkor már tudta, hogy meglehetős német haderő vonatott össze s már útban is van megsegélésére. Huszt alól tovább ment, átkelt a Tiszán Tisza-Becsnél s az őt folytonosan üldöző tatárok elől egész Semlyénig vonult. Alinak Kemény kiűzésén kivűl másik czélja volt minél gyorsabban lij fejedelmet választatni. Felhagyott tehát Kemény üldözésével, a budai pasával rövid ideig sikertelenül ostromoltatva Huszt várát, Nagy-Bányára ment, innen gyorsan Erdélybe sietett s Dézsen, Beszterczén átvonulva, szept. 3-án Maros-Vásár helyt ütött tábort. Még Maros-Vásárhelyre indulása előtt Beszterczén aug. 29-én körlevélben szólította fel a szászokat, hogy siessenek táborába,2) kik gyors levélváltás után egymásközt el is határozták, hogy megjelennek.3

) A szászoknak volt okuk a habozásra, mert ekkor már Kemény egyesült a német sereggel. Erről ő maga, 25-ről Dobronból (Beregm.) sajátkezű levelében tudósította a fogarasi őrségét.4

) »Im Isten kegyelméből már nem az pogányság jő utánam, hanem én az Tiszán innen, az német hadak felette nagy erővel tul az mégis ezt a jártabb útat kellett követnie, teljes lehetetlen lévén, hogy az akkori időben járhatatlan mezőségi úton ment volna Bonczhidára. Lehet az is, hogy Bethlen Egerbegyet összetéveszti Gyéressel. A két falut ugyanis jó formán csak az Aranos választja el, negyedórai távolság ha van a két helység között. Magyarország közig, térképén Gyéres és Gyéres-Szt.-Király egymástól legalább is egy órai távolságra van felvéve, mint két külön helység, holott a kettő teljesen össze van épftve. ") Török-magyarkori áll. okmt. III. 495—498. 11. ') Bethlen J., H. R. T. 237 s kk. M. és Erd. o. gy.Eml. XII. 526 — 527. 11. s) Erd. o. gy. Emi. XI. 528. s kk. 11. 4) Kemény sajátkezű kiadatlan levele a Sz. N. M. levélt. 1661 évsz. a. SZÁZADOK. 1891. VI. FŰZET. 34