Századok – 1891
Értekezések - FEST ALADÁR: Az uszkokok és velenczések Fiume történetében - I. közl. 435
436 az uszkokok és velenczések szökevényeknek, bujdosóknak nevezték;1 ) az Adria mentén azonban különösen a zengi őrség katonáit ismerték e néven.2 ) Egy ily menekülő csapat ugyanis Kiissza várába vonta meg magát, melynek kapitánya, a vitéz Krussich Péter, szivesen fogadta őket s néhány évig sikeresen használta fel a törökök ellen sűrűn intézett portyázásainál. Azonban 1537-ben a törökök, megboszulandók a folytonos zaklatásokat, a várat rendszeres ostrom alá vették. Krussich egy kirohanás alkalmával életét veszté, mire Kiissza uszkok őrsége szabad elvonulás föltétele alatt a várat feladta.3) Az újra hontalanná lett vitéz csapat ezután Zengheti, ez ősi Erangepán-birtokban nyert új hazát.4 ) Zeng azon horvát várak közé tartozott, melyeket II. Lajos saját erőtlensége érzetében még a mohácsi vész előtt átengedett habsburgi sógorának. Ferdinánd már 1523-ban ellátta osztrák őrséggel; 1530-ban egyenesen a Laibachban székelt belsőausztriai föhadiszéknek rendelte alá.5 ) Innen kezdve a zengi véghely fontossága folytonosan élénk tudatában volt az egykorúaknak. Malespina pápai nuncius 1580-ban a következő leírását adja: Ott van továbbá Zeng főerősség, melyet az uszkokok vitézi tettei annyira nevezetessé tőnek. Ez tengeri város ; rideg és terméketlen hely, de rendkívül alkalmas az ellenség üldözésére, kivált a tenger felől. Kiviláglik ez abból is, hogy e helynek oly török hódoltságbeli morlákok is fizetnek adót, akik onnan 100 mérföldnyire és messzebb is laknak. Továbbá oly közel van Boszniához, hogy az őrség hol szárazon, hol tengeren folytonosan dúlhatja, aminthogy teszi is ; és pedig oly módon, hogy egy vagy ') UskOciti horvátul = megugrani, megszökni. Minuci az uszkok szót a latin »transfugával« fordítja. s) Ezenkívül a határőrvidék XVI. és XVII, századbeli aktáiban sűrűbben említvék a siehelburgi kerület uszkokai. B) Minucio Minuci i. m. 5. 1. (egykorú velenczei kiadás). De Franceschi Carlo, L'Istria, note storiche. Parenzo, 1879. 296. 1. — Kiissza ostromának s elestének, valamint Krussich hősi halálának részleteiről tudósít Istvánfy is. (1718-iki kiadás L. XIII. 130. 1.) 4) Minuci, 5.1. — A Erangepánok 1255-ben kapták IV. Béla királytól. Fejér, Cod. Dipl. IV. 2. r. 308. 1, 6) Fe sty Frigyes, Eltűnt régi vármegyék. II. 494. — Vanicek, Specialgesch. der Militärgrenze. I. 22. 1.