Századok – 1891

Értekezések - KIRÁLY PÁL: A markoman háborúk - I. közl. 23

A MARKOMAN HÁBORÚK. 37 nősen azután, hogy római polgárjogot kaptak. Ezzel együtt rohamosan terjedvén a romani zálás is, egy idő múlva latinál beszélt egész Dalmatia. A civilisatio haladásának a belső részekben helyi akadályai voltak, bár a római kormányzó sokat tett leküzdésökre, — de hiába, a költséges úthálózatok nem tehettek mindent, vizi közlekedésre pedig Dalmatia rövid folyói nem alkalmasak. A burnumi (= Supljaja cerkva, Ivosevzi mellett) tábor védelme alatt a Kerka völgyében, a delminiumii (Gardun, Trigl mellett) alatt pedig a Cettina völgyében meghonosultak a latin szokások, műveltség, de a vizválasztón túl, az Adriai-tenger és Duna között a Kulpa és Drina völgyében csak oly kezdetleges viszonyok voltak, mint a mai Bosniában. Ily viszonyok között Dalmatiában a partokon, s a partok mögött fekvő területeken a légiók csakhamar fölöslegessé váltak, és már Vespasian Pannóniába küldhette a Burnum és Delminium castrumaiba elhelyezett hadtesteket. A déli illyr provincia a békés kormányzás alatt nem visz többé vezérszerepet, de annál inkább az éjszaki Ulyricum — Pannónia. A dunai hadseregben a pannon légiók ép oly szerepet játszanak, mint éjszakon a rajnaiak, s a dalmát és moesiai seregek épugy meghajolnak előttök, mint a rhenusiak előtt a brittanniai és hispán seregek. A latin civilisatio Pannóniában legelőbb Noricum határán fejlődik, (Emana —- Laibach), — Sabaria ( Szombathely) a noricumi városokkal együtt kap polgári jogot. A tartomány belsejét csak a légióknak a Duna mellé helyezése után szervezik. A nyugati részekben Scarabantia, eredetileg noricumi területen a Elaviusok alatt kap városi jogot, míg Vindobona és Carnuntum önmagoktól fejlődnek tábor városokká. A Száva és Dráva között Siscia és Sirmium (— Sziszek és Mitrovicz) a Elaviusoktól, a Drávánál Poetovio (Pettau) Trajántól kapnak városi jogot; Mursa (Eszék) Hadrian alatt lesz colonia. Az illyr s részben celta őslakosság is gyorsan ellatinosodik, s a nemzeti nyelv csak a távoleső vidékeken maradt fenn. A Rábától keletre s a Drávától éjszakra fekvő területek egész a Dunáig már Augustus alatt is a birodalomhoz tartozóknak tekintettek, de valószínűleg csak annyira, mint Germania Varus csatája előtt; városok nem igen fejlődnek, s a helyőrség rendkívül csekély. Ez csak Traján után változik meg, midőn meghódítják Daciát. A Duna jobbpartjának alsó részét a Margus (Morava) hegyvidékeit mindkét parton, s a Duna és Haeinus között elterülő síkságot a thrákok lakták. Harczias, erőteljes, függetlenségét szerető nép, s e jelleget megtartja végig. Területeiket, midőn a dynastiát egy kiskorú berezeg képviseli, Tiberius 19-ben római helytartósággá tette, — de 2 i-ben már föllázadnak s forradal-