Századok – 1891

Értekezések - KIRÁLY PÁL: A markoman háborúk - I. közl. 23

38 KIRÁLY 1'ÁL. inukat csak nagy erőfeszítésekkel tudják elnyomni. 25-ben a kormány sorozást rendel, mire ismét véres fölkelés tör ki. Míg Tiberius élt, a kormányzás gyámi jog alapján történt. Holta után Gaius császár visszaűlteté Kotyst, gyermekkori barátját trónjába, s ő békésen uralkodik Claudiusig, — a ki edictummal, minden előleges kihallgatás nélkül szűnteté meg királyságát. Erre újból fegyvert fognak, s a császár csak hosszú, véres harczok után tudja a békét helyreállítani, s szervezni a közvetlen kormányt. Az új provincia helytartója körülbelül 2000 légionáriussal rendelkezett, s a Perinthosnál (~= Erekli) állomásozó flottával. A bekebelezés után elkészültek a hadi utak, s 61-ben már az utasok részére emelt állomás épületek is átadatnak a forgalomnak. Thracia azóta hű és hasznos provincia, mely kitűnő gyalog és lovas katonákat s tengerészeket ad. Moesia történeti emlékei nem adnak hírt ilyen ellenállásról, de azért a hangulat csak oly római ellenes lehetett itt, mint ott, de a sík vidék nem alkalmas a forradalmakra, s közel valának a viminaciumi légiók is . . . Csöndes tehát minden. Ezen óriás, az Ejszaki-tengertől a Fekete-tengerig terjedő sphaera határain három nagy néptörzs : a germánok, sarmaták és thrákok laknak, örökös ellenségeskedésben egymással, s a férfi kora delét most túlélt római birodalommal, melyre ólonisulylyal nehezednek. A germanokat, írja Tacitus, a gallok, raetek és pannonoktól a Rajna és Duna folyók, a sarmaták és dákoktól a kölcsönös félelem s nagy hegyek választják el. A germanokat, folytatja, benszülötteknek tartom s a legkevésbbé vegyűlteknek, mert hajdan hajókra keltek, kik lakhelyeiket változtatni akarák ; s vájjon ki hagyná el Ázsiát, Afrikát, Italiát, az ellenséges Óceán ezer veszélyének téve ki életét Gerrnaniáért, melynek földje idomtalan, éghajlata zord, talaja műveihetetlen, hacsak nem hazája. Fajuk eme tisztaságának a következménye az, hogy a germán törzsek jellege mindig egy és ugyanaz : sötét kék szem, szőke haj, erőteljes, fáradalmakhoz szokott test, mely kibirja a hosszan tartó éhséget is. Fegyverzetűk egyszerű : legtöbbször lándzsa, ritkábban kard és pajzs. Lovaik nem szépek, nem is épen kitartók, de az ő igényeiket teljesen kielégítik. A lovas harczot nem szeretik, inkább gyalog küzdenek, s főerejöket is a gyalogság képezi. Ruházatok primitiv : rendesen gyapjú szövet, de használják az állatbőröket is, különösen zord időben. Törzseik közöl — a szabadokat értem az Alsó-Rajna mellékén legkiválóbbak a batavok, kiket Drusus békés uton vont bele a birodalom hatalmi körébe. Tanyáikat a Rajna deltája mellett s a torkolat nagy szigetein iiték föl, egész a régi Raj-