Századok – 1891

Értekezések - KIRÁLY PÁL: A markoman háborúk - I. közl. 23

KIRÁLY PÁL. forradalom ellen, s a küzdelmek mégis végtelen sok vérbe és hosszú időbe kerültek. Minden talpalatnyi földet elkeseredett harczokkal lehetett csak kiragadni a lázadók kezéből, kik Sisciát ( Sziszek) és Sirmiumot (= Mitrovicz) is ostrom alá akarván fogni, Tiberiust a végső kimerülésig zaklaták. Dalmátiában hasonló erélylyel kiizdvén Bato, a hadjárat első éve majdnem eredménytelenül záratott be. — 7-ben Tiberius már 15 légióval harczolt ellenök, oldalán az ifjú tűzvérű Germaniussal, és még sem tud véget vetni a rémületes vérontásnak. Csak a következő évben hanyatlik a forradalom ereje, midőn a pannóniai Bato meghódol és Tiberius kezébe szolgáltatja társát Pinnest is. A rómaiak viszonzásul a breucok királyának ismerik el az árulót. Soká azonban nem örvendhetett dicsőségének, mert dalmatiai vérrokona kézrekerítvén őt kivégeztette. A breucok erre még egyszer fegyvert fognak, de soraikat az éhség s a három éves harczok nagyon megritkítván, hamar elnyomattak. Csak Dalmátiában harczoltak még a fölkelők saját tűzhelyeiket védve, de küzdelmeik jövőjében már ők sem tudtak bízni. Vezérök Bato meg is hódolt, s mint politikai fogoly Ravennába internáltatott. Társai, hivei még folytaták néhány hónapig a guerilla harczot, bár teljesen eredménytelenül. Germanicus és tisztjei csapást csapás után mérve reájok, három-négy szikla fészekbe húzódtak vissza, melyeket Tiberius, 9 nyarán meglátogatván a csatatért, rohammal vétetett be. Augustus 3-án elesvén az utolsó is, .Dalmátiában és Pannoniában remegve hódolt meg mindenki Róma hatalma előtt. Marobod ellen a háború most akadálytalanúl megindítható lett volna, de A'arus véres árnya visszariasztá Augustust Germania megtámadásától. Egy második vereség trónjába kerülhetett volna az öregedő császárnak. Végső éveit nyugalomban, Líviája szeretetteljes ápoló karjai között kivánta tölteni. 14-ben meghalván a császár, Tiberius vevé át a kormányt, s meggyőződése szerint, és ebben Germanicus is osztozott — előbb Varust kellett megbőszülni. Ez megtörtént, de oly vér- és pénz áldozatok árán, hogy az aggódó császár visszariadt a további háborúktól, s mert éles szeme látta, hogy Germaniában Arminius és Marobod nem férnek meg. ] 7-ben csakugyan egymásra törtek. Harczaik sokáig ingadoztak, míg végűi Arminius győzőtt s Marobod szövetségeseitől elhagyatva, saját népére volt utalva, így nem soká tarthatá magát, s már 18-ban megdöntik trónját, és Tiberiustól Ravennában kap menhelyet. Hét évvel később Arminiust orgyilkosok ölték meg. Germania felől tehát nem fenyegeti többé veszély a birodalmat. Hosszú, évtizedekig tartó békét élveznek a véráztatta