Századok – 1891

Értekezések - KIRÁLY PÁL: A markoman háborúk - I. közl. 23

A MARKOMAN HÁBORÚK. 43 területek, s az impérium apránkint tovább terjesztheti határait, a nélkül, hogy számbavehető ellenállásra találna. A Neckar vidékén Varus csatája után azonnal megvonják a katonai határt, s azon belül nem tűrnek meg germán települőket. Vespasian akadálytalanúl kebelezi be a tizedes földeket, sőt még ő maga vagy valamelyik fia (Titus ? Domitianus ?) Rottweilnél Ara Augusti-t állítanak a jobbparti germanoknak. A Neckar-vidék elfoglalásának szükségképi következménye volt a rajna-jobbparti 'út kiépítése, mely Mogontiacum-tól (Mainz) Heidelberg és Badenen át Öffenburgig húzódott. 100 ban Traján folytatván azt a Dunáig, Galliát közvetlen összeköttetésbe hozá Felső-Germania és Pannoniával. E nagy munkát legionáriusok végezték — békésen. A Neckar vidékén nem laktak germán népek, a Duna balpartján elhúzódó keskeny szalag elfoglalása pedig alig kerülhetett erőfeszítésekbe. így Róma politikája a Rajna jobb partján csak fél sikert aratott, Germania szabad maradt, s lia annak nyugati és délnyugati határvidékeiből egy-egy szelvényt időnkint leválaszthat is a birodalom, úgy ez csak a törzsek hanyagságának, lanyhaságának következménye. Annál nagyobb és teljesebb volt az eredmény a Duna egész jobbpartján, eredetétől torkolatáig. Midőn Augustus trónralépett, a rómaiak az italiai félszigeten még nem voltak urai az Alpoknak, a görög félszigeten alig a Haemos-nak (Balkán) s a partszegélynek az Adriai- és Fekete-tengeren. Sehol sem ért hatalmok a Dunáig, s éjszak Itália, mint az illyr és pontusi virágzó keres kedő városok, Macedonia és Thracia gazdag vidékei folyton ki valának téve a szomszéd barbár népek rablásainak. A császár halálakor pedig az önálló kormányhoz még alig jutott Illyria helyét öt nagy helytartóság foglalja el: Raetia, Noricum, Alsó-Illyria vagy Pannónia, Felső-Illyria vagy Dalmatia és Moesia, s a Duna, folyásának egész hosszában, ha katonailag nem is, de politikailag birodalmi határnak tekintetett. Raetiában a civilisatio nem igen fejlődött ki. A felső Inn és felső Rajna vidéki Alpokban s völgyeikben kis számú, valószínűleg az etruskokkal rokon nép lakott, — és félig barbár lévén, nem igen vonzá hegyei közé az italiai gyarmatosokat, daczára, hogy a délfelé nyíló völgyek, mint az Ets-é. sűrűn valának colonizálva. Tovább a, fönsíkon a Boden tó és Inn között a celta és vindeliciai törzsek területe elég alkalmas lett volna a római culturára, de nem lévén az Itália közvetlen folytatásának tekinthető, nem civilisáltatott, sőt a hódítás alkalmával arra is gondoltak, hogy egészen elnéptelenítik. És később sem igen népesítik be, csak a nagy állami út mellett keletkezett Augusta Vindelicorum (= Augsburg), s mezőváros ez is és marad egy a*