Századok – 1891

Értekezések - PÓR ANTAL: Tót Lőrincz a királyi tárnokok és zászlótartók mestere 347

382 király pál. részét sem tudá nyújtani a kicsinyke és zordon éghajlatit Vindobona — és szentestté a békét ugyanazon föltételekkel, mint atyja, csak annyit kötve ki még, hogy bocsássák el a szökevényeket, hadifoglyokat, fizessenek évenkint gabona-adót, adják ki fegyvereik egy részét s állítsanak tizenkét, tizenhárom ezer főnyi segédcsapatok E békekötés átalános megbotránkozást keltett a seregben, mely gazdag donativumot várt a háborúnak erőszakos de dicsőséges, és a birodalom méltóságához illő befejezte után, s a főtisztek között, kik már előre látták lelki szemeikkel fegyveres szobraikat Traianus fórumán, és mindent elkövettek, hogy a császárt más elhatározásra bírják, de ő hajthatatlan lévén minden roszban, visszautasított minden ily arányú befolyást, és összehivatá seregét, élőszóval tudatandó megmásíthatatlan elhatározását a háború befejezésére, és Rómába való visszatérésére nézve. A fölülkerekedett békepárt e percztől fogva semmitől sem riadt vissza *) s az ellenséges népek gyorsan és lehetőleg előnyös föltételekkel békéltek meg, sőt ha másképen nem ment elég hamar, a pazar császár még meg is vásárolta őket.2) A markomannokat a quadok követék. Föltételeik között ismét ott találjuk a kikötést, hogy állítsanak tizenhárom ezer embert a rómaiak részére segédcsapatokúi. Majd megállapíttatott mindkettőjükre nézve, hogy gyűléseket havonkint csak egyszer tarthatnak egy római centurio, mint császári biztosnak jelenlétében. Végűi szigorúan megtiltatik minden ellenségeskedés a jazygok, burok s vandalokkal szemben. Erre Commodus visszavonta a Duna balpartjáról összes helyőrségét, — önként bocsátva ki kezeiből a tizenhárom éves háborúnak annyi erőfeszítéssel kivívott összes előnyeit. A burok, és ha Dio nem teszi is oda, a jazygok, épugy megtöretvén, mint a most említett népek — közös szomszédjaik, már előbb kérelmezék a békét, hivatkozván kétségtelenül régebbi szövetségükre, de Commodus első nyilatkozatának közvetlen nyomása alatt lévén még, visszautasítá óhajaikat. Később azonban csak oly kedvezően fogadá, mint a többieket, s a burokkal megkötvén az egyezséget, kezeseket vesz tőlök biztosítékúl, visszakapja a nagyszámú hadi foglyot a jazygoktól szintén, kik tizenötezret adnak át Róma biztosainak. Végűi mindkét törzs esküt tesz, hogy Dácia határaihoz s talán a Duna partjaihoz nem közelednek soha, s negyven stadiumnyi távolságban még legelőt sem fognak tartani. Dáciának megfogyott népességét, a Marcus által inaugurált !) Herodian. I, 6. 2) Herodian. I, 6.