Századok – 1891

Értekezések - PÓR ANTAL: Tót Lőrincz a királyi tárnokok és zászlótartók mestere 347

a markoman háborúk. 391 telepítések folytatásaképen, Sabinianus, a Syriába távozott Helvius Pertinax utódja tizenkétezer szabad dákkal szaporítja, s ez a legutolsó szűkszavú, sovány adalékunk e hosszú és döntő fontossággal birt háború történetéről. Commodus a békekötések kölcsönös megerősítése után azonnal Rómába ment, sohasem látogatva meg többé a Duna mellékét, hol a nagy, az egész birodalomra végzetes hatást gyakorolt következmények csakhamar érezhetők lőnek. VII. A háború képe. A köztársaságnak létföltétele, a császárságnak pedig egyik lételeme lévén a folytonos és szakadatlan háború, Janus temploma jóformán soha sincsen bezárva, bárha minden imperátor a »Pax Romana-t« hirdeti. De a római közönség nem is vágyott a béke után. Italia ellanyhult lakossága, a folytonos idegizgatást kivánó fővárosi tömeg, nem is tudott volna megélni, halálra unatkozik vala, ha nem hallja naponkint a sensatiós hirdetéseket, a magán értesítéseket a rémes ütközetekről, a keleti vagy nyugati barbárok viselt dolgairól, a légiók győzelmes vagy sajnos vereségeiről, melyeket a hivatalos közlések, de a nép hit szerint is, mindig az ellenfélnek százszorosan túlnyomó ereje okozott. A birodalom középpontjának idegei tehát megkívánták a harczokat, a provinciáké pedig különösen nyugoton kibírták. S itt a határokon alig is volt béke valaha ! Hispániát Afrika rabló törzsei rénútgeték, Galliát, Belgicát — Germania vad hordái, Pannoniát, Dáciát a germánok, dákok, szarmaták tömegei, a két Moesiát pedig a keleti-európai nagy sikság lovas népei. Sohasem volt tehát teljes a nyugalom. A légióknak mindig volt dolga — s naplóik alig jegyezhetének föl sok békés évfordulót, akár Belgicában, akár a mai Dobrudzsában állomásoztak, akár a nagy Duna mentében. E harczi állapot a császárság idejében szakadatlan lévén, oly megszokottá vált, hogy abban semmi föltünőt sem találtak, mint a hogy nálunk is a békés' idők valának kivételesek, s nem a háborús évek a török világban. És ennek megfelelően osztá be életét a határok lakossága mindenhol, mint hazánkban a végeké, melyeknek vitézi küzdelmeit oly szépen, elragadóan énekli meg Balassa Bálint. De a letelt másfél évezred rég elmúlt, rég lezajlott véres korszak költőinek termékeit elmosá, megsemmisíté, s így saját phantasiankra vagyunk utalva, midőn reconstruálni akarjuk az akkori viszonyokat, és a hosszú háború lefolyásának képét. x) Dio Cassius '72, 1 — 2.