Századok – 1891

Értekezések - PÓR ANTAL: Tót Lőrincz a királyi tárnokok és zászlótartók mestere 347

380 király pál. fejleményeivel foglalkozók. Helyzetének rosszabbra váltával magához hivatá fiát, s kérve kérte a háború folytatására, nehogy a birodalom árulójának tűnjék föl. Commodus kötelező Ígéretet tévén, a beteg császár visszautasított minden ételt italt, hogy baját súlyosbítván, hamarabb meghalhasson. Hatod napra barátait hivatá s mosolyogván az ember sorsa fölött, és megvetve a halált e szavakkal fordúlt hozzájok: »mit sirattok engem, miért nem gondoltok inkább a ragályra s a közös halálra?« És midőn távozni akartak, a következőkkel búcsúzott tőlök: »ha elhagytok, úgy isten veletek, én előre megyek.« Ereje az étlenség következtében rohamosan kezdvén hanyatlani, környezői megkérdék tőle, hogy kire bizza fiát? »reátok, ha méltó lesz, s a halhatatlan istenekre.« Heted napra még egyszer látni kívánván őt, behivatá, de néhány búcsúszó váltása után azonnal elküldé, nebogy megkapja a bajt. Később seregének tisztjeit s küldötteit kéreté be, hogy jó indulatukba ajánlja örökösét. Elbocsáttatásuk után a szolgálattévő tribun nyitott be hozzá a jelszóért: »fordulj a fölkelő nap felé, mondá neki, az enyém már leáldozik.« Ezzel elfordult, mintha aludni akarna, s jobblétre szenderült még ugyanazon éjjel.*) Mondják róla, hogy óhajtá, bárha fia hamarább halna meg, mint ő, mert félt, hogy holta után Nero, Caligula és Domitianhoz lesz hasonló.2) Igaza volt. így halt meg Marcus, kiben minden erény egyesűit — írja Dio — s ki oly istenfélő volt, hogy még a szerencsétlenség napjaiban is személyesen áldozott otthon, ki minden uralkodó között a legjobban kormányzott, s ha gyönge teste miatt vitézi dolgokat nem tehetett is személyesen, azt veleszületett gyarlósága daczára is hozzászoktatá minden fáradsághoz. Annál nagyobb mérvekben gyakorolta a jótékonyságot . . . Sohasem volt igazságtalan . . . Ha valaki jót tett, megdicsérte őt, s ha lehetett, fölhasználta szolgálatait, míg másoknak egyéb dolgaival nem igen törődött. Az embereket nem alakíthatjuk tetszésünk szerint — szokta volt mondani, hanem úgy kell őket fölhasználni, a közjó előnyére, J, mint kapjuk. Egyetlen tette sem volt alakoskodás, hanem ; s erről mindenki meg volt győződve — erényének kifolyása. Életének ötvennyolcz éve, tíz hónapja, s huszonkét napján át, a meddig élt. . . .mindig egyforma volt, sohasem változott. Valódi igaz ember volt, távol minden álnokságtól.3) A senatus aranyszobrot állíttatott a curia termébe az elhalt nagy uralkodónak. x) 180 márczius 17. 2) Dio Cassius 71, 34. Capit. Vita Marci c. 28. 3) Dio Cassius 7 1, 34.