Századok – 1891

Értekezések - PÓR ANTAL: Tót Lőrincz a királyi tárnokok és zászlótartók mestere 347

király pál. a markoman háborúk. 379 lási parancsot, 178. augusztus 5-én elhagyá Rómát Comodusszal együtt., Ot megelőzőleg indult Tarruntenus Paternus jelentékeny haderővel, s mire Marcus fiával megérkezett, már jobbra fordultak a dolgok. A császár szintén nagyszámú sereget vezetvén, megjelenése, és szerencsével folytatott alkudozásai nagy hamar meglazíták az ellenségek szövetségeit. A jazygok, bár ők is keztyűt vetettek a birodalomnak, elválnak szövetségeseiktől, és semmi nyomát sem találjuk 179-től fogva további harczaiknak. A harcztérnek nyugoti felén a markomannok és quadok vitézül tartják magukat, míg Tarruntenus Paternus ellen valószínűleg a Morva mezőn döntő csatát nem vesztenek, melyben hadseregüknek legnagyobb része fölkonczoltatott. Ekkor kapja Marcus tizedszer az imperátor czímet. Hasonló sikerrel harczolt keleten, Clemens utódja, Helvius Pertinax, az új helytartó, s 178 és 179-ben kiveri vagy megsemmisíti az összes barbár hordákat, a két Moesiában mint Dáciában 2) s helytartója maradt mindhárom tartománynak egész Marcus haláláig. A császár auspiciumai alatt szerencsésen végződék tehát a háború mindkét éve, de a nélkül, hogy annak teljes befejezése előre látható, vagy csak sejthető is lett volna. E miatt a telet Pannoniában határozá tölteni a császár, előkészítendő a meghódolt területek bekebelezését. Békét, úgy látszik, nem akart többé kötni — félrendszabálynak bizonyulván a kiegyezkedések mint szövetségek. És valóban csak is a bekebelezés nyújtott volna teljes biztosítékot, és annak végrehajtása annyira megért Marcus lelkében, hogy életírója Capitolinus és Dio8) egybehangzóan állítják, mikép ha egy évvel tovább él, provinciává alakítja a háború által végig dúlt területeket. Ez már nem történhetett meg. Pannónia nyugati részének — Vindobonában 4

) tartá főhadiszállását — hideg zord tele, s a folytonos fáradalmak végkép kimeríték a gyönge beteg császárt s 180 márcziusának elején veszélyes fordulatot vévén baja, többé nem hagyhatá el ágyát. Nagy lelke, kínjai közepett is, mindig a birodalom sorsával, s a bevégzendő nagy háború és annak végső *) Dio Cassius 71, 33. Talán indulására vonatkozik a következő fölirat : Pro salute et reditu et victoria imp. Caesaris M. Aureli Antoniui Aug. Germanici, Sarmatici, p. p. stb. 178—180 év. C. I. L. VI. 1015. 2) Capit. Vita Helv. Pertinacis c. 2. 8) Capit. Vita Marci e. 27 : et si anno uno superfuisset, provincias ex his fecisset. — Dio 71, 33. 4) Bécs. SZÁZADOK. 1891. V. FÜZET. 27