Századok – 1891

Értekezések - PÓR ANTAL: Tót Lőrincz a királyi tárnokok és zászlótartók mestere 347

A M A R K O M AN J [ Á B 0 R Ú K. ÖTÖDIK KS BEFEJEZŐ KÖZLEMÉNY. -A második háborúban mcgújúl a népek szövetsége, bár Capitolinus csak a marconiannok, hermondurok, quadok és sarmatákat említi,1

) s ugyanazon liarcztéren folyt ismét a küzdelem, melyet az előbbi hadjáratok majdnem teljes pusztasággá tőnek. A' harcz vonalát ismét a Duna medre jelzé egész hosszában, s így a háborúknak egységes vezetéséről megint nem lehetett szó. Raetia és Noricumban a források nem említenek új küzdelmeket, — de Pannónia és Dácia annál inkább ki valának téve az ellenséges megroliaiiásoknak. A harczokat a legjobban sújtott markomannok és quadok kezdik, nagy erővel, hirtelen támadva meg a területeiken épült castrumoknak, úgy látszik, teljesen készületlen helyőrségeit. Rohamaiknak a meglepettek nem tudván ellenállni, a harczok birodalmi területre tétetnek át, s a két Quintilius kénytelen a császárhoz fordulni segélyért. Marcus tábornokainak jelentésére megtőn minden telhetőt, de a katonai kincstár teljes kimerültsége miatt új haderőket csak a senatus által megszavazott összegekkel tudott kiállítani. Dáciában s talán az Al-Duna mentében Clemens küzködik a berohanókkal, de époly kevés sikerrel, mint Pannoniában a két Quintilius. Ily körülmények között a császár föltétlenül szükségesnek tartván a harczmezőn való megjelenését, fiát is nagykorusítá, s Bruttius Praesens leányával Crispinával összeadván, Caesarnak nyilvánítá, és maga mellé vévén, ketten mentek Bellona templomába, hol különben az oly szelid indulatú Marcus vérbe mártott lándzsát hajított a küzdtér felé, majd kiadván az indu-Capit. Vita Marci c. 27 : Trienuio bellum postea cum Marcomaunis, Hermouduris, Sarmatis, Quadis etiam égit.