Századok – 1891

Értekezések - PÓR ANTAL: Tót Lőrincz a királyi tárnokok és zászlótartók mestere 347

368 tót lörincz, a királyi tárnokok minősíthetetlen eljárása, melylyel jobbágyait föllázították, pártfogolták, - szította, kitetszik abból, hogy az 1336. decz. 13-tól 1337. junius 8-ig kötött fegyverszünetbe be kellett foglalni e hűtleneket;1

) a szeptember 11-én kötött béke pedig egy külön pontban kiköti, hogy a fejedelmek egymás hűteleneit védelmezni, pártolni, segíteni nem fogják.2

) De minthogy az osztrák politika az időben őszinte békét nem kötött, annak föltételeit betölteni, a mikor lehetett, halogatta, amit neki rossz néven nem vehetünk, mert ritkán volt a győztes fél ; az osztrákok határsértései s a kölcsönös kártételek nem szűntek meg, s e dulakodások már fenyegető jelleget öltöttek, midőn Károly morva őrgróf, kinek az osztrák-magyar háború kitörése az időben kívánatos nem volt, 1341. junius 23-án3) meglátogatta Károly királyt Pozsonyban, hogy a fönforgó differenciákat kiegyenlítse. Károly ráállott, s abban egyeztek meg, hogy az osztrák herczeg négy magyar főurat, a magyar király négy osztrák főurat jelöljön ki békebirákúl, kik 1342. évi márcz. 6-án, azok Pozsonyban, ezek Hamburgban a kölcsönös panaszokat megvizsgálják és orvosolják. Károly király választottjai valának : Üttingi Rudolf, Pfannbergi Ulrik, Pergaui Ulrik és (póttagúi) Schauniburgi Konrád; Albert osztrák herczegéi: Péter szerémi püspök és királyi kanczellár, Szécsenyi Tamás erdélyi vajda, Nagy-Martoni Pál országbíró és (póttagúi) Geletfia Miklós turóczi vármegye-ispán, a későbbi nádor, kiknek bölcsesége, már akkor azt vallotta elvűi : elfogadni mindent, de ellenszolgálat nélkül. És meg is vallotta magát ez elv, Lajos magyar király 1362-ben önként és minden kárpótlás nélkül lemondott Schwarzenbachs való jogáról, s azt Rudolf osztrák herczegnek átengedte, figyelmeztetvén őt, hogy a magyar határt épségben tartsa. Cod. dipl. Moraviae, III. 181. — Contin. Costnae ad a. 1254. Pertz-nél IX. 175. - Lichnowsky, Gesch. des Hauses Habsburg, II, Oklevéltár, 1. szám. — Fejérpataky, Magyar Könyvszemle, 1889. 104., 105. 1. ') >Petrum ducem . . filium Henrici, cum filiis fratris sui et omnibus suis ; Johannem filium Johannis filii Henrici, et Paulum filium Stephani quondam bani cum suis fratribus, nostros (Caroli regis Hungáriáé) rebelles, nunc sub faiiore et subter fugio ducum (Austriae) existentes, una cum ipsorum rebus et personis, dictis nostris treugis duximus includendum.« (Pray, Annal. II, 40.) Ugy látszik, Német-Ujvári és Bánfi ivadék. 8) Profugi, proscripti et fugitiui ac generaliter quicunque infidelitatis macula respersi . . nullatenus . . recipere . . ac eosdem hospitare etc. nem szabad. (Pray, Annal. II, 42.) 8) Codex Morav. VII, 172. Werunsky-ni1 1, 246.