Századok – 1891

Értekezések - PÓR ANTAL: Tót Lőrincz a királyi tárnokok és zászlótartók mestere 347

ÉS ZÁSZLÓTARTÓK MESTERE. 369 párosulva Károly király mérsékletével, a nagyobb bajnak elejét vette.') Hogy mind e hadjáratokban Tót Lörincz, a rettentlietlen vitéz, a király győzelmekhez szokott zászlajának őre részt vett, kétséget nem szenved, mint ezt megjegyzi a budai krónikás azon alkalomból, midőn Lőrincz mester kedves urának, királyának utójára tette e szolgálatot temetésén, 1342. évi julius 17-én.2

) Mintha I. Károly király nem is igen becsülte volna Tót Lőrinczet másért, mint vitézségeért, mert jóllehet érett ember volt, hisz fiai is már-már országos méltóságot viselendők, a semtei várnagyságnál többre nem vihette.3

) Csak Károly király uralkodása vége felé fordul elő mint nyitrai vármegye-ispán is.4

) He ekkor aztán szép társaságban találjuk Csanád esztergomi érsekkel, Péter szerémi püspökkel, Tamás erdélyi vajdával, Miklóssal a királyné főlovászmesterével, stb. Csór Tamás liptai, Treutl Miklós pozsonyi és Geletfi Miklós turóczi főispánokkal és TJgali Pállal, az országbíró itélőmesterével, az ország legjelesb férfiaival, midőn Druget Vellermes nádor rájok, mint választott bírákra bízta a Csetneki Miklós és vérrokonai, a Bebek családbeliek, és a Batiz fiai s az ezek által szavatosokat beidézett Marcus István fiai, a Máriássv család ősei közt Krasznahorka és Berzéte .várak és ezek tartománya miatt fenforgó per eldöntését. B) ') Pray, Annal. II, 49. ") Podhradczkynál 258 : »Antecedebat autem flebiliter ipsam multitudinem prelatorum, baronum et regnicolarum vexillo triumphali miles famosissinvus atqne manu fortis, Laurencius Sclauus, cuius intererat tempore vite ipsius domini regis ex officio inciunbenti vexilla regalia ferre loco opportuno. « s) Mint ilyen, előfordul még Anjouk. Okmt. II, 449. 553. III, 527. 582. IV, 98. *) 1341. május 15-én először. Nem is régen lehetett még főispán, minthogy 1339. november 19-én még Lackfi István viselte e méltóságot. (Anjouk. Okmt. III, 608.) *) Anjouk. Okmt. IV, 94. — Ezen látszólagos mellöztetése daczára Lörincz mester nagy szeretettel, benső ragaszkodással viseltetett Károly király iránt, minthogy halála után is, hivatalos levelekben is, a chablonszerü »boldogult« helyett gyöngéden így említi : »cuius semper memoria sit in benedictione«, »kinek emléke mindenkoron áldassék !« (Fcjcr, CD, IX/I, 262.)