Századok – 1891

Értekezések - PÓR ANTAL: Tót Lőrincz a királyi tárnokok és zászlótartók mestere 347

ÉS ZÁSZLÓTARTÓK MESTERE. 367 Pedig nemcsak nem volt jelen, hanem a békekötést keményen ellenezte. Hadait se hítta haza,és János király látogatásának csak annyi sikere lett, hogy Károly király szent Luca napjától a jövő pünköstig (1336. decz. 13 —1337. junius 8.) fegyverszünetet kötött az osztrák herczegekkel.2

) De a fegyverszünetet nem követte azonnal béke, és Károly király 1337. évi pünköst után ismét fegyvert rántott az osztrákok ellen.3

) Ha nem is általános volt a fölkelés, hatalmas volt (valida multitudo) a hadsereg, melyet az osztrák herczegek ellen megindított. Ütközetre azonban nem került a dolog, mert Károly király ez iránt csak szándékát említi (intentionem habuimus).4) Teljes tizenegy hónapba telt tehát, míg Károly király, Pozsonyban 1337. évi szeptember 11-én az ennsi békét ratifikálta. 5

) Sőt kardját ekkor se dughatta hüvelyébe, mivel a pozsonyi béke egyik föltétele az volt, hogy a magyar sereg Schwarzenbach várát elfoglalja, és Aukenstein (magyarul : hol Bornyl, hol Borlen) váráért az osztrák herczegek kezére bocsássa Pernstall varával együtt,6) de hogy méltó haragját az osztrák herczegek ') Araiért a »re.sidencia exereit.us rogii versus Austriam habiti« csak 1337. januárius 13-ára volt hirdetve. (Zichy Okmt. I, 509.) !) Pray, Annal. II, 39. •") 1337. julius 14-én mondja Károly király, hogy legközelebb hadat indít : »proxime nunc movendi exercitus regalis.« (Fejér, CD. VÜI/VI, 137.) És az ezen hadjáratot befejező békelevélben : Jóllehet a cseh király az ennsi békekötésbe (1336. okt. 9.) nevét beigtatá, ö ezen kötés alá pecsétjét nem függesztette mind e napig, azaz, 1337. szeptember U-ig, sőt »usque hue discordiis et guerris inter nos et ipsos duces Austrie perdurantibus.« (Pray, Annal. H, 40.) «) Anjouk. Okmt. III, 422. s) Katona, Hist. Crit. IX, 103. 109. «) Pray, Annal. II, 42. — Katona, Hist. Crit. IX, 108. — S ez lehet oka, a miért a residentiát november 11-ére, két hónappal a békekötés utánra, határozta a király, jóllehet azt már szeptember 30-án hirdette ki. (Anjouk. Okmt. III, 422.) — Schwarzenbach (Magyarország határához közel, Kabold szomszédságában) Stájerországgal együtt Babenbergi Frigj'es halála után jutott a magyar koronára, és midőn IV. Béla Ottokár cseh királylyal 1254-ben megosztozott Stájerországon, akkor is, sőt midőn a magyar uralom kiszorult Stájerországból, még akkor is magyar kézen maradt. A pozsonyi béke idején Lesták vagyis Eustach, vasi és soproni vármegye ispán volt. Schwarzenbach ura, ki — kétség kívül Károly király parancsára — megígérte az ifjú osztrák herczegeknek : ha Károly királynak vagy fiának Ankenstein várát visszaadják, ő se késik Schwarzenbachot visszaszolgáltatni. A szóban forgó Ankensteinról már az 1291. évi haimburgi békében van szó, mint olyan erősségről, melyről biztosan nem tudták, magyar birtok-e, vagy osztrák '{ De úgy látszik, a csere nem történt meg. Az osztrák viszonosság