Századok – 1891

Tárcza; Önálló czikkek - Sváby Frigyes: A megyei levéltárak jövője 328

T A MEGYEI LEVÉLTÁRAK JÖVŐJE. A »közigazgatás és önkormányzat« rendezéséről szóló, s az országgyűléshez benyújtott törvényjavaslatnak külön szakasza, — a 84-ik — a levéltárnok hatáskörével foglalkozik, és a mit nem mond, csak sejtetni enged a törvényjavaslat, azt kibővíti az ahoz mellékelt indokolás. Hogy tudniillik a vármegyei levéltárnoki állásoknak legalább részben való beszüntetése van czélba véve. Valamint a törvényjavaslatot kedvezően jellemzi azon humánus törekedés, hogy szerzett jogok kíméletes módon vétetnek tekintetbe, épenígy a mostani, élethosziglani megbízással bíró levéltárnokok sem panaszkodhatnak, hogy a törvényjavaslat által méltányos igényeiken valami sérelem ejtetnék. Nem is az, hanem a részben becses történelmi anyagot tartalmazó vármegyei levéltárak jöyöje mint olyan bir engem fölszólalásra, és arra, hogy az érdeklődők figyelmét fölhívjam egy oly reformra, mely történelmi kútforrásaink számos ily tárházainak fenmaradását veszélyeztetheti. Úgy hiszem a »Századok«-ban találom fel épen a legalkalmasabb közlönyt aggályaim közzétételére, s reménylem, hogy a dolog fontossága arra birandja a t. szerkesztőséget, hogy igénytelen néhány észrevételemnek, társaságunk közlönyében helyt enged. A törvényjavaslat 84-dik szakasza, és a hozzá való indokolás nyiltan kimondja, hogy mivel több megyében a levéltárnoki teendők nem oly számosak, hogy egy külön képzett hivatalnok összes idejét absorbeálnák, czélirányosnak látszik, hogy a levéltárnok más hivatalos teendők ellátásával is megbízható legyen, sőt, hogy esetleg, az állás beszüntethető, avagy a kezelő személyzeti állások sorába illeszthető legyen. Tagadhatatlan tény, hogy a levéltárak mostani szervezése mellett, az a;wk kezelésével megbízott hivatalnok, főkép ha a levéltár az irattártól egészen el van különítve, — ha a levéltár, mint némely alföldi megyében alig is bír történeti érdekességü vagy jelentőségű régibb iratokkal, mint a hogy vannak is oly megyei levéltárak, melyekben már M. Therézia előtti okmányok is a ritkaságok közé tartoznak, — s ha végül a levéltárnok egy tiszteletreméltó bár, de szakképzettséggel nem bii'ó, táblabíró-féle öreg