Századok – 1891

Könyvismertetések és bírálatok - V. J.: A piaristák Zemplénvármegyében. (Irta Hudra ism.) 325

TÖRTÉNETI IRODALOM. 325 És nagy Lajos leányának férje épen akkor, a mikor a magyar király biztosaival fegyverszünetet kötött, s a tárgyalandó békekötés iránt megállapodásra jutott: Yelenczének követsége által ajánlatot tett a magyar király ellen. Majd a következő esztendőben (1412) miután Magyar- és Lengyelország között az állandó béke létesült, Ulászló felajánlá szolgálatait Velencze és Magyarország között is a béke helyreállítására. És ezen közbenjárói tisztet hét esztendővel utóbb (1419) ismét elvállalta. A közlött diplomatiai iratok másik csoportja az 1440 — 1445. évkörből, első sorban Magyarország történetének emlékeit tartalmazza ; Lengyelországot csak annyiban érdekli, amennyiben a két állam fölött ugyanazon király, Ulászló (mint lengyel III, mint magyar I.) uralkodott. Kiváló fontossággal birnak azon darabok (XXX—LXII.) melyek a várnai catastrophával végződő 1444-ik évi hadjáratra vonatkoznak, s a melyeket e sorok irója a Történelmi Bizottság levéltárában őrzött másolatok után, »A várnai csata előzményei« czímű értekezésében (a Hadtörténelmi közlemények 1889-ik évfolyamában) értékesített. Ezek között találtatik (LV. szám alatt) az 1444. aug. 4-iki szegedi oklevél is, melyben Ulászló király a törökökkel kötött fegyverszünetet fölbontván, esküvel kötelezi magát ellenök a hadjárat megindítására. A velenczei példány szövege, mint jelzett értekezésemben kiemeltem, lényeges eltéréseket tüntet föl az ekkorig közzétett szövegektől. így tehát igen helyes eljárást követett a lengyel • oklevéltár szerkesztője, a ki az eltéréseket a szöveg alatt ismerteti, -és az oklevelet becses jegyzetekkel kíséri. FRAKNÓI VILMOS. A piaristák Zemplén-vármegyében 1707—1890. Irta Hudra János, k. r. tanár. S. A. Újhely, 1890. 8-r. 4, 158, XII 1. A kegyes-rend jótékony működése ámbár az egész országban éreztette hatását meghonosításától kezdve napjainkig : talán sehol nem volt áldásosabb, mint épen Zemplénmegyében, hol az idegen kormány gondatlansága igen mostoha művelődési állapotokat idézett elő. Azért csak dicsérnünk lehet a szerzőt, hogy épen e megye műveltségének kutatására s megírására vállalkozott. Talán mondanunk is felesleges, hogy a tanügy kiváló művelőinek, a piaristák szereplésének története az akkori műveltségtörténetnek egy kis darabja.