Századok – 1891

Könyvismertetések és bírálatok - V. J.: A piaristák Zemplénvármegyében. (Irta Hudra ism.) 325

326 TÖRTÉNETI IRODALOM. 326 A XVII. században meghonosított kegyes tanítórend a XVIII. század harmadik tizedében települt meg Tokajban. Pikóczy Eleonóra volt ama nemes lelkű nő, a ki minden vagyonát e tanítórendnek hagyományozta s egyszersmind az iskolát megalapította. III. Károly 1727. jul. 27-én kiadott oklevele megadta az engedélyt s így Knbránszky László kormányzósága alatt a piaristák csakugyan meg is települtek Tokajban. Az iskola azonban csak tíz év múlva nyílhatott meg. Eleinte az iskola csupán az elemi tanításra szorítkozott, csak később lett középiskolai jellegűvé. Ez volt az első házuk a piaristáknak Zemplénben, mely hatásban és feladatainak teljesítésében folytonosan növekedvén, a megye művelt lelkű közönségének mind inkább megnyerte tetszését. Csakhamar belátták, hogy a piaristák működése szintén, pótolhatatlanná levén, segélyezésük hazafias tett számba megy. Az Andrássy, Bossányi, Balassa és Czakó családok tehát anyagilag is támogatni kívánták a rend tokaji házát, mely az eddigi, csekély alapítványokból csak nagyon szűkösen tarthatta fenn magát. Hatvankét esztendeig működtek a piaristák Tokajban, a lakosság és kormány teljes megelégedésére, midőn II. József császár parancsa 1789. év őszére S.-A.-Ujhelybe rendelé őket. A mű legnagyobb része az Uj helybe áttelepített piaristák működésével foglalkozik. A szerző tanügyünk akkori állapotát is figyelemmel kisérvén, párhuzamot von a piaristák tanítási rendszerének változásai s az állam intézeteiben elfogadott rendszer fejlődései között. Előadja az egyes tantárgyak tanításának módját, az eredményeket ; részletesebben szól az igazgatók s egyes tanárok működéséről s arról, mikép helyezkedtek az újhelyi • piaristák a pálosok örökébe, mikép érdemelték ki a megye részvételét s támogatását és mikép igyekeztek megfelelni a közbizodalomnak. Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy a növendékek hazafias nevelése ez időtől kezdve az újhelyi piaristák kezében szintepárhuzamosan fejlődött egy e tájon híres protestáns intézet, a sárospataki mellett olyanná, hogy mindazok, a kik később a közélet terén kiválóbb szerepet játszottak, ebben az iskolában nyerték első neveltetésüket s oktatásukat. E mellett a szerző igen hasznos szolgálatot tett irodalomtörténetíróinknak azzal is, hogy a mű végén mintegy függelékül közli az újhelyi piarista gymnasium igazgatóinak s tanárainak teljes névsorát az 1789-iki tanévtől kezdve egészen 1889-ig, tehát egy teljes évszázadon keresztül. Az ily művek értékét azok fogják legtöbbre becsülni, a kik