Századok – 1891

Könyvismertetések és bírálatok - PÓR ANTAL: A római kath. egyház története Magyarországon. (Irta Balics L. ism.) 314

TÖRTÉNETI IRODALOM. 323 léseket, — ha nein is egészen. Mert aki azt hiszi, hogy hibátlan történeti művet írt, vagy írni fog, annak csakugyan van oka szégyellenie magát, mert a legnagyobb hibában leledzik, melynek nevetséges neve : önhittség. Végezzük azonban szemlénket. Az egyházi birtok fölirattal ellátott, szintén terjedelmes fejezet tanulmányosan van összeállítva. Nagy darab hazai míveltség-történet, mely szépen rendezve, sok újat és érdekeset tartalmaz. Csak nyert volna, és nem keveset, ez értekezés, ha szerző a zágrábi káptalan statutuniait (Tknlcic, Monum. Eppatus II.) is földolgozza hozzá. Igaz ugyan, hogy ez okirat 1334-ből ered, de legnagyobb részint Árpád-kori állapotokat vázol, s ezért e helyt jól lehetett, talán kellett volna fölhasználni. Különben is a míveltség-történetnek nincsenek oly szoros határai, mint — teszem — a politikainak. Azonképen ügyes compilatio az állami szolgálatok czímű fejezet. Gonddal vannak végre összeállítva a hitéletre, közerkölcsiségre, iskolára, irodalomra, építészetre vonatkozó adatok is és élvezetes olvasmányt nyújtanak, nem ritkán eredeti fölfogással. Az ötvennégy lapra terjedő Név- és tárgymutató az I. és II. kötethez méltón fejezi be a munkát, melynek irálya általában jó, csaknem ívenkint jobb, helyenkint szép, Ízléses, emelkedett. Szerző (de ez inkább a II. kötetről szól) gondosan kerüli azt az úgynevezett kenetes irályt, ezt a tartalmatlan alakiságot, mely anémetek szentimentális fecsegése antidotumáúl kivánt szolgálni, de voltaképen egyik válfaja lett. Hagyjuk, kérem, ez írmodort az üresfej üeknek, hadd czifrázzák, palástolják vele gondolatban szegény elméjök ritka, vizenyős sarjait és pöfetegjeit. Az egyházi történetirónak van módjában a pápák (III. Incze, VIII. Bonifacius etc.) levelein, iratain fényesre csiszolni stilusát; magyar mintája pedig Pázmány Péter legyen. Osztatlan elismerés illeti szerző hazafiságát. Szíve melegen dobog hazáért és egyházért egyaránt. Műve szelleme époly hazafias, mint hithű. Megtanuljuk belőle, hogy az egyházat Magyarországon Szent István és Szent László forrasztották egygyé a nemzettel. Ha találkoztak az egyház szolgái közt (pl. a német Bertold, kalocsai érsek) kik egyet nem értettek a nemzettel; ha kik nem voltak egy szív, egy lélek, egy test, egy vér a haza fiaival: nemcsak ők, de az egyház is megsinlette e visszásságot tekintélyében és befolyásában a politikára és erkölcsökre egyaránt. Aki nem szereti atyját, anyját, nem lehet hosszú életű e földön . .. Ugy tudjuk, hogy dr. Balics Lajos folytatja tanulmányait az egyháztörténet terén. Folytassa szerencsésen megkezdett