Századok – 1891

Könyvismertetések és bírálatok - PÓR ANTAL: A római kath. egyház története Magyarországon. (Irta Balics L. ism.) 314

322 TÖRTÉNETI IRODALOM. 322 igen sokat takar el szemeink elől, nem csupán a kápolna-ispánok tevékenységéből, de jogaiból is. Fölösleges a ritka szorgalmú és munkabiró szerzőt egyik-másik, már kiadott oklevelünkre figyelmeztetni, mert a gondosság rávezeti magát is ezekre ; de Hajniknak A királyi könyvek czímű értekezését mégis szivére kötjük. Sikerűit az egyházi hivatalok betöltéséről tárgyaló szakasz is. E sokat forgatott kérdést nagyban, egészben immár megfejtettnek mondhatjuk. Szerző éles elmével hatott az érdekes viszony rejtekeibe, mely a kegyúr (patrónus) és egyháza közt fennállott. Biztosan számítunk reá, hogy sikerűi kifürkésznie az eddig még megoldatlanúl hagyott, de máig is jelzett azon pontot : mi haszon hárult a patronatusi jogból a patrónusra? Analógiák, peres ügyek, talán már a váradi regestrumból is — nem kételkedünk — egy-egy biztos nyomra vezetik. Sok combinatio és inductio, néha csaknem divinatio kiváutatik a nehezebb történeti kérdések megoldásához, s ehhez a rátermettségen felül idő is kell. Ha tudjuk, hogy az ügyesebb történetíró, átlag véve, egy nap alatt egy nyomott lapnál többet írni alig képes ; ha tekintetbe veszsziik, hogy dr. Balics Lajos három kötetes műve csaknem 1700 lapra terjed; hogy e munkát hivatalos elfoglaltsága mellett aránylag rövid, mert kimért idő alatt végezte, közben — úgy tudjuk — a vatikáni levéltárban is hónapokon át kutatott : úgy véljük, nem alaptalan azon reményünk, hogy tőle még többet is várhatunk, mint amennyit máig is adott. Következnek azután a szerzetes rendek : a benczések és cisterciek, a premontrei, sz.-ágostoni, a szent sirról nevezett és hebronvölgyi kanonokok, a templomos, német és a szent Lázár lovagrendek, a szent Sámson szerzete, a karthausiak, a domokosi •és ferenczi kolduló barátok, a szent Pálról, szent Ágostonról és szent Vilmosról nevezett remeték, végre a különféle apáczák és egyéb, ez ideig még ismeretlen szerzetű apátságok, prépostságok, monostorok, kolostorok és rendi házak Árpád-kori történetei, melyek e vastag kötetnek szinte felét betöltik. Óriási és fárasztó munka, melyet szerző nem-lankadó fáradsággal végzett. Hogy mindamellett itt is, másutt is elnézés, tévedés vagy hiba esett dolog közben, az oly természetes, mint bocsánatra nem szoruló dolog. »Igyekezzünk bár mennyire csak tőlünk telik, mégis könnyen megtörténik, hogy sokféle csorba esik munkánkban«, mondjamár a középkornak egyik,az emberi természet legtitkosabb redőit ismerő bölcsésze. Ezen nincs miért szégyenkeznünk. Szeplők ezek csak szerző jól megtermett, vaskos alkotásán, melyek míg szépségében vajmi csekély kárt tesznek, idővel elenyésznek. A szerző behatóbb tanulmányai, mások szives figyelmeztetései, melyeket mindenkor köszönettel illik fogadnunk, elmulatják e eset-