Századok – 1891

Könyvismertetések és bírálatok - PÓR ANTAL: A római kath. egyház története Magyarországon. (Irta Balics L. ism.) 314

TÖRTÉNETI IRODALOM. 321 illesztve, a laza adatok olvasása fárasztó s elvégre is nem tudunk többet belőlök, mint eddig tudtunk. Áttérvén dr. Balics egyház-történetének harmadik kötete, illetve második kötete második része ismertetésére, szerző az egyház Lelszervezetéröl értekezvén, tájékozottságot és helyes felfogást tanúsít. Nem oly világos álláspontja a bácsi és kalocsai érseki székek egyesítése kérdésében, mint azt Városy Gyula alapos értekezése után várhatnók, míg a nyitrai püspökség alapításáról támadt nehéz kérdést éles elmével közel viszi a megoldáshoz. Ellenben a káptalanokról értekező fejezete önálló tanulmány, mely első izben helyesen indul meg e nem könnyű thema fölött. Szerző kitűnően fogta föl a káptalanok keletkezésének, fejlődésének, gyarapodásának processusát. Alapvető munkát végzett, melyen — reméljük — ő maga fog tovább építeni, kitöltvén a hiányokat és megfejtvén az eddig csak odavetett tényeket — ha későbbi korok adatait is áttanulta, ha több káptalan története részleteibe mélyebben behatott, mert hisz az újabb statutumok és visitatiók többnyire a régiebbeken alapulnak. Ekkor majd teljes egészében látja maga előtt az intézményt és fölelevenülnek lelkében a mult idők. Az ablakot, melyen a világosság beomlik, már megnyitotta. Gratulálunk hozzá. Szerző továbbá az aradi, csanádi, csázmai, dömösi, esztergám-szent-tamási és szent-györgymezei,győri, háji, hantai,mislei,. Örsi, pécsi, pozsegai, pozsonyi, szebeni, székes-fehérvári, szepesi, titeli és vasvári világi prépostságokról és társas-káptalanokról tárgyal egyszer többé, másszor kevésbbé érdekesen és kimerítően, mi egyúttal sajnosan érezteti az olvasóval, mily kevéssé megmívelt tere még az egyházi történetírásnak a káptalanok története. Az azonban, a mit szerző nyújt, mindenkoron értékes alapja lesz az előszámlált prépostságok és káptalanok történetének azok számára, akik e háladatos föladatra vállalkozni kötelességüknek ismerendik. Még inkább mondhatjuk ezt a plébániák és lelki pásztorkodás czímet viselő fejezetről. Szerző annyi értékes adatot halnioz egybe, melyekből világos képet alkothatunk magunknak az Árpád-kori papok helyzetéről. Ha ezekhez hozzákerülnek még tanulmányai a XIV. századból, azt hiszszük, teljes megvilágításban látjuk majdan az alsó klérus magyarhoni állapotát. Szép tanulmányt kezd szerző a királyi és királynői kápolna czímen, melynek eredetét, részben működését okiratok, de külföldi analógiák alapján is helyesen fejtegeti. Legyen szabad remélleniink, hogy e szerencsés kezdet is folytatást talál szerző következő tanulmányaiban ; mert az a stb., melylyel a kápolnaispánok sokoldalú tevékenysége fölsorolását megszakasztja, még