Századok – 1891

Könyvismertetések és bírálatok - PÓR ANTAL: A római kath. egyház története Magyarországon. (Irta Balics L. ism.) 314

TÖRTÉNETI IRODALOM. 317 Szépen van megírva Péter és Aba-Sámuel királyok kora is ; Gizella királyné apologiája szintén sikerűit. Helyesen jár el a szerző akkor is, midőn nem tér ki azon történeti tények elől, melyek nem éppen dicsőségesek az egyházra és kendőzetlenül ír ezekről is. Az effélék — jól jegyzi meg (I, 283.) »bizonyíték az egyház isteni eredete mellett«, mert ha oly viszonyok közt se ment tönkre az egyház, melyek közt minden emberi intézmény­nek meg kell semmisülnie, úgy azt csakis az isteni erő tarthatta fönn. Ám mentse, magyarázza az effélékét, aki tudja, de elhall­gatni nem szabad ; hisz az előzmények elsimításával a következ­mények okát hol keressük, hanem ha az inimicus homo ban, ki a konkolyt hinti szüntelen ? Aztán manap a machinának a drámá­ban és eposban sincs helye, annál kevésbbé a történetírásban. Nem rójuk fel hibául szerzőnek, de sőt előnyére írjuk, hogy a kútfők szebb helyeit szószerint mentül bővebben idézi. Ez művének nem ritkán kellemes zamatot kölcsönöz. Azonban Horváth M. vagy Szabó K. jeles fordítása mellett fölösleges volt a latin eredetit is adni ott, hol nem a szón, nem a kifejezésen fordul meg a dolog. Ugyancsak fölösleges volt a szent-István-féle okiratokat is két nyelven venni föl a szövegbe ; mi több : egyene­sen pazarlásnak mondjuk a Katona és Stilting latin szövegeit, például a Szent László czímű fejezetben, melyek által a különben sikerűit fejezetet szebbé nem tette. Befejezik az első kötetet az egyház belszervezetének, a kalocsa-bácsi érsekség, a zágrábi és váradi püspökség, a sári, tihanyi, szegszárdi, záztyi, szentjobbi és sümegi (somogyvári) apátságok történetei, a választási és kinevezési jogról, az egyházi birtokról, a hitéletről, műépítészetről, tanügyről, vallásfelekeze­tekről, a rabszolgákról és klérusról írt többé-kevésbbé sikerült czikkelyek. Sokkal rövidebb az e kötetben tárgyalt korszak és gyérebbek róla adataink, hogysem ez értekezéskékből teljességet várhassunk. Ugy hiszem ma, midőn szerző tanulmányaival jó előre haladt, maga is osztozik e nézetünkben, és sokat máskép írna, ellenben mindenkorra megáll következő helyestétele: » A magyar nemzetnek vallásos türelmét sokan összetévesztik a vallásos közönyösséggel ; pedig a kettő nem mindegy, nemzetünknél pedig éles ellentétben mutatkozott egymással. A magyar nemes és emelkedett lelkületénél fogva mindenkor türelmes volt a más val­lásúak irányában, de sohasem volt közönyös saját vallása iránt.« Műve második kötetében, mely haladást jelez az .elsőhöz képest, szerző immár tisztában van tárgyalási modorával. Öntuda -tosan szakít a népszerű előadással és »kiváló gondja« van arra, hogy tanártársai könnyű szerrel illeszthessék egyetemes egyház­történeti előadásaikba a magyar egyháztörténetnek szerző művé-

Next

/
Thumbnails
Contents