Századok – 1891

Könyvismertetések és bírálatok - PÓR ANTAL: A római kath. egyház története Magyarországon. (Irta Balics L. ism.) 314

318 TÖRTÉNETI IRODALOM. 318 ben feldolgozott anyagát. Műve súlypontjának ezen változtatása által olvasó közönsége tetemesen veszített ugyan, és pedig alighanem 90°/0

-ot ; de egységben nyert. S e nyereség, melyet a szerző meggyarapodott tudásának bősége mind értékesebbé tesz, végig vonul második kötetének monnó részén. A keresztes hadjáratok, e's a keresztesek Magyarországon czimű kezdő fejezetei, kivált ez utóbbi, nagy szorgalommal, az idevágó történeti irodalom minden kútfeje és feldolgozása kiaknázásával készült szép értekezések. Kálmán király viszonya a pápai székhez szintén önálló, értékes tanulmány. Az Egyházi törvénykezés czímmel ellátott fejezet, az unalmas bevezetés kivételével, élvezetes, habár némi commentárt még megtűrne. Kevésbbé sikerűit az egyház belállapotának rajza ; hozzá okoskodása affölött : püspök volt-e, szent volt-e Kálmán? tárgytalan. II. István és II. Béla, azonképen II. Gecse (Gejcsa, Gyejcsa nem lehet magyar szó) uralkodását, Lukács esztergomi érsek viselt dolgait érdekesen állítja össze. A következő két szakasz kevesebb gonddal van. kidolgozva, míg az esztergomi érseki szék küzdelmei, Gertrud, királyné megöletése, Endre keresztes hadjárata czímü fejezetek kidolgozásánál mintha elhagyta volna szerzőt helyes történeti érzéke, oly kevéssé figyelte meg az eseményeket és személyeket. Mondhatom ezt, minthogy esetleg ez időt egy kissé tanultam magam is. Igaz, noha emberek működtek közre akkor is a történelemben, s azok erényeikkel és hibáikkal együtt emberek maradtak, s e földön sem angyalokká, sem ördögökké nem qualifikálták magokat, — jellemzésök nem könnyű feladat. Hisz azokat is, kik velünk élnek, hányszor Ítéljük meg fonákúl ! Hát még, hacsak egyes adatokból, vagy az események menetéből kell megítélnünk a szereplőket ! Annál nagyobb gonddal kell tehát ügyelnünk arra, amit szavahihető tanuk mondanak. Bertold, a kalocsai érsek jellemzésénél, például, hiba volt elhallgatni a pápa ítéletét, melylyel eljárását indokolta, midőn azt mondja felőle : »nec in iure canonico, nec in divino eloquio, vei tenuiter« jártas, {Fejér, III I, 51.) és azt állítani felőle, hogy jellemére mégis kedvező fényt vet azon körülmény, hogy volt annyi lelki ereje, miszerint tudatlanságát szorgalmas tanulással utólag pótolja : noha a pápa, még pedig III. Incze, a kalocsai érsek ezen eljárását tisztességtelen tekergésnek (foris indecenter vagando) minősíti, Yicenzából az ipsét haza kergeti s arra utasítja: »studeat praerogativa morum et conversationis honestate redimere« tanulatlanságát, hogy »possimus cum aliqualiter tolerare« ; mert hanem : elcsapja. (Fejér, III/I, 75.) História est testis temporum .. . Nem akarom állítani, hogy szerző ezen tulliusi szót figyelmen kivűl hagyja ; de hát minek indult annyira Huber után és még figyelmeztetését