Századok – 1891

Értekezések - KIRÁLY PÁL: A markoman háborúk - IV. közl. 297

'306 KIRÁLY PÁL. tehát gondoskodnia, s erre a legjobb az volt, ha e barbár törzsek valamelyikével szövetségre lép. Számot vetve a helyzettel, a jazygokat tartá a legalkalmasabbaknak. A markomannok és quadok ellen 20,000 ember őrzé a határt, míg a jazygok ellen már nem volt módja ily specialis védelmet szerveznie. Kétszeresen érdekében állott tehát ezeket vonni be a birodalom érdekkörébe, s általok gyakorolni pressiót a közvetlen germán szomszédokra, kik várva-várták a szabadulás óráját, és a kedvező pillanatot, melyben a siker reményével törhetnek a birodalomra. És ezt nagyon közel hozták volna az események, ha győzelmesen küzdhetnek meg a jazygokkal, kik előbb szövetségeseik valának, s kiket árulóknak tekintének most, hogy békét kötve, ugyanazt tevék mit ők. Igaz, hogy utóbbiak nem valának oly kényszerhelyzetben, s a kiegyezés pontjai sem voltak reájok nézve oly súlyosak, mint a germán törzsekre, — de ennek daczára is a jazygok békéje elég indokolt volt. A császár előtt világosan állhattak e következmények, ha sorsukra hagyja e népeket. Ezt megakadályozandó, kezdetben egyszerűen be akarta kebelezni a markomannok, quadok mint jazygok területeit, s meg is teszi vala mondja életirója, ha Ázsiában nem lázad föl Avidius Cassius.]) Ez villámcsapásként sújtván a császárt, kevésbbé hatásos, de mégis czélra vezető eszközökhöz kelle fordulnia. Szövetséget ajánlott tehát a jazygok és buroknak — midőn ezek követségeik által a békeföltételek enyhítését kérték, kétségtelenül azért, hogy kellő erélylyel szállhassanak szembe a quadokkal és markomannokkal, kik úgy látszik már fenyegeték vagy meg is támadák őket. A jazygok, burok kapva-kapván e szövetségen, örömmel fogadák azt, késznek nyilatkozván azonnal kiállítani szövetséges csapataikat, ha a császár kijelenti, hogy a quadokkal tovább folytatja a háborút. Ezt positiv nyilatkozat alakjában nyervén meg, megköték az alkut, megenyhíttetének kötelezettségeik is, de ahoz továbbra is föltétlenül ragaszkodott Marcus, hogy szomszédjaikkal ne tartsanak közös gyűléseket és vásárokat, ne tartsanak a Duuán hajókat, s ne látogassák a Duna szigeteit. A törzsrokon roxolanokkal Dacián át megengedte közlekedniök, de a helytartó engedélyét valának kötelesek kikérni minden egyes esetben. Ezzel helyre volt állítva a béke a Duna eredetétől annak torkolatáig. A császár nyugodtan indulhatott el keletre, hűtlen legatusa ellen. Avidius Cassius lázadása végtelenül súlyos csapás volt a birodalomra, mint a császárra, kinek érzékeny lelkét, szivét mély *) Capitolinus, Vita Marci c. 24 : Yoluit Marcomauuiamprovinciáin, voluit et Sarmatiam facere, et fecisset, nisi Avidius Cassius rebellasset.