Századok – 1891

Értekezések - KIRÁLY PÁL: A markoman háborúk - I. közl. 23

24 KIRÁLY 1'ÁL. déssel pedig együtt járt a közvagyonosodás hanyatlása az ingatlan birtokok eldarabolása következtében, mi ismét az egyesek birtokában lévő marhaállomány fogyását okozta, — s mindinkább a saját birtokán űzendő tenyésztésre utaltatik mindenki, mert a népesség növekedésének egyik általános érvényű folyománya, a közös legelőknek minimumra reducálása vagy teljes megszűntetése. Új jövedelmi forrásokat pedig e népek nem szerezhetének, mert kereskedelmök a birodalom felé nem volt, s nem is lehetett, nem termelvén semmi olyat, mi a magasabb, nagyobb igényekhez szokott imperiumbeli lakosságnak Ínyére lehetett volna ; — sőt ellenkezőleg új kiadásaik támadtak minden nap szorgosan látogatván a szomszéd római emporiumok piaczait, vásárait, igényeik, kívánalmaik emelkedni kezdének, a jövedelmi források pedig napról-napra fogyván, lassankint a közgazdasági válság is bekövetkezett minden nyomorával együtt. Ezen segítendő egyes törzsek a birodalom határai mögé való átköltözhetést többször is kérelmezik, de a helytartók, felsőbb parancsra vagy saját akaratokból, mindannyiszor visszautasíták őket, nem is sejtvén, hogy e kérelmeknek az anyagiakon kivűl még más okai is lehetnek és vannak. A legfontosabb kétségtelenül az, hogy a népvándorlás első áradatai elérték a római birodalom határain lakó népeket, a Duna felső vidékein épugy mint torkolatánál. Kezdetben a keleti germánok valának azok, kik a nyugatiak és déliek lakhelyeit fenyegeték kénytelenségből, mert utánok még a török-tatár népek tömegei tódulván, kelet felé vissza többé nem fordulhattak. — Ily mozgalmakat majdnem mindig a megélhetés gondjai okoznak, de elősegítik azokat a vesztett háborúk, egyes hatalmasabb törzsek terjeszkedései, belvillongások és politikai átalakulások is. így indult meg Németországban is ama százados mozgalom, mely csak Aurelianus császár korában ér véget. Ez a népvándorlásnak első, a góthok által provocált korszaka. A keleti tenger s az Alsó-Visztula mellékein lakó germánok — góthok a második században délre fordulnak, s az al Duna felé törekedvén, karddal és szerződésekkel törnek utat magoknak. Eőtörzseik az Odera és Visztula közép vidékein haladva, összeütközének a közép és déli germanokkal, hogy kiszorítsák őket területeikről. A közéj) Dunához azonban nem tudnak eljutni, mert útjokat állják a vandalok, naristok, markomanok, quadok és hermondurok. Ez kétségtelenül heves liarczokat, politikai rázkódásokat és catastrophákat okozott, melyek e törzseket a szó szoros értelmében két tűz közé szoríták, és érdekeik közös védelmére serkenték. S e közösség, melyet másfélszázaddal előbb két nagy ember : Arminius és Maroboduus nem tudtak létrehozni, most megalakúl